Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)

1996 / 48. szám

A Kézjegyben található a Levélféle önnönmagamhoz c. verse. E kötetében a zöld a meghatározó. „S színeim: / a fű zöldje, ha ki a kertbe / zöldbe, / zászlószín zöld, / a zöld hályog és zöldellő remény, / az árnyalatok, zöldek; / katonazubbony zöldje, szemedé, / és pártos zöldek és a / zöldfülűek, / mind-mind toliam hegyén.” Ennyi „zöldet” csak legutóbbi kötetében találni, a Kártyavár c. versében.

Új, metaforikus színneveket is használ két utóbbi kötetében: a Lépcsők az Istenhegyen c. kötetben pl. a „szerelmek színéről” ír a Szépen élni c. versben. Többször jelenik meg verseiben a „szivárványszín” a Kristályéjszaka vagy a Nagy László úr ír c. versében: „Színe szivárvány: fekete..vagy az Éneklő szobor c. versben.

Színei, jelzői egy-egy korszakát is jelzik, jellemzik Pintérnek. Korfestők, élménykifejezők, de sehol sem dekorációk, mert nem is lehetnek azok, hisz mint mostani kötetében írja: „Torkig ér bennünk a század, az évezred / üvölt a történelem leghosszabb évszázada / üvölt az évszázad leghosszabb történelme bennünk. / A leghosszabb öröm árnyéka rajtunk, / a leghosszabb gyász árnyéka rajtunk”. (A leghosszabb öröm árnyéka)

Jelképes kirándulást tettünk Pintér Lajos költői színvilágában. Színjelei, színmetaforái árnyalatossá teszik nyelvét, költői kifejezőeszközeit. Pintér meggyőzően bizonyítja: színekkel is képes karaktert adni költészetének. Különösen fontos ez napjainkban, mint ahogy legújabb kötetében fogalmaz: „a szó, tetteink aranyalapja”. Az ő aranyalapja - folyamatosan velünk élő, nekünk szóló költői nyelve.

68