Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)
1996 / 48. szám
a gyönyör az Orgé „leszállása” gyanánt mint quasi-entitás képzelendő, mely állandóan in actu van a lény az aktusnak vezetéke/szelepe, ductuszalszinapszisa — magatehetetlen kiszolgálója épp ezért, a gyönyör-elv nem lehet erkölcs és életvitel normatív meghatározója: eudemonizmusunk történik velünk és nem mi történtetjük formaadásunk is csak látszólagos, igazi beleszólásunk nincs. Matiére de bréviaire Hallom, azokban a körökben, amelyek hivatalból hiú reményekkel házalnak, felhördülést váltott ki az a megfigyelésem, hogy az emberiségben évezredeken át a hiú remények tartották a lelket a felhördülés csak megerősítette azok hitét, akik eszementen bíznak a hiú remények nosztrumában — de nem változtatott a megállapítás tömörségén és a posztulátum rémhírterjesztő jellegén. Különös módon, a tétel amilyen sokkoló hatású, csupán azokat hökkenti meg, akik e meghökkenéssel egyidejűleg - igaz-voltára ismernek. S hogy az ádámivadékban időtlen idők óta a hiú remények tartották a lelket, ez, immár igen sokunknak — Rabelais-val szólva — matiére de bréviaire: a mi „breviáriumunkban” benne van. Magától értetődőleg senkit úgy nem gyűlöl a hordaember, mint a szörnyeteget - a Gonoszt, aki tőle ezt a hazug nosztrumból lepárolt „lelki komfortációt” elragadni próbálja aki reménységének hívságos voltáról példálódzik, arról kockázatos és „ízléstelen” (?) tréfákat enged meg magának, vagy éppenséggel kimutatja a Nagy Panácea - a légbőlkapott remények alaptalan és értéktelen voltát. Aggastyán szól a fiatalság mámorbörtönében ösztönjószág én - szerelem-vakon péniszem pórázára véve éltem meztelenre láttam minden ablakon idővel - körülcserdített a pálya új toriás tülekvés következett s megváltozott az ösztön optikája: átkristályosult a szemszerkezet de most hogy elért az ösztönszegénység s a szeretkezés csak terhet jelent röntgenszemmel járom hús setétjét s csontvázig látok csontig-meztelent 13
