Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)
1996 / 48. szám
templom magyar történelem emlékeivel gazdagon ékes falai közül pár héttel ezelőtt helyezték el Kiss Máté atyát, hogy egy magyarul már nem tudó plébános kövesse. A templomokkal együtt pusztulnak azok az intézmények is, amelyek ott helyet kaptak. A Passaic-i magyar múzeum története lehetne ennek az illusztrációja. A református templomok terén csak látszólag jobb a helyzet, hiszen azok a gyülekezet tulajdonában vannak. Igaz, hogy ma is épülnek újak, mint az újjáépülő Californiai San Fernando völgyi egyházé Nt. Nagy Bálint lelkipásztor és Törőcsik János főgondnok irányításával. A magyar nyelvű istentiszteletek látogatottsága azonban legtöbb helyen alig éri el az angol nyelvű egynegyedét. Ha egyik szemünk nevet azon, amikor új pap érkezik a kidűltek helyére, a másik sír, mert legtöbbször Erdély vagy a Vajdaság lett szegényebb egy lelkipásztorral. (Vásárhelyi József New Yorkban, Szemesi Attila Detroitban példa erre.) Connecticut öt református templomából ma háromnak nincs papja és a negyedikben sincs magyar nyelvű istentisztelet, bár Nt. Dr. Szilágyi Antal jól tud magyarul. Ki tudja, mi lesz a magyar református templomok sorsa, ha már nem lesz igény magyar nyelvű prédikációra. A Krisztus Egyesült Egyházához tartozó Kálvin egyházkerület hivatalos adatai szerint a 33 gyülekezetnek ma 26 aktív lelkésze van, és az egyháztagok átlagos létszáma templomonként 136. A Kálvin egyházkerület Ligonier-i otthonában 103 gondozott van ellátva.4 Nem sokkal különbözik ettől a Független Református Egyházkerület helyzete sem. Nyelvében él a nemzet... Ha ma a magyar származású amerikaiaknak csak tíz százaléka beszél rendszeresen magyarul, akkor matematikai biztonsággal ki lehet számítani, hogy a következő generációban ennek fele sem fog. Az unokák közül talán egy sem. Mi tehát a teendő? Nyilvánvaló, hogy a nyelv elsajátítása, megtartása az elsődleges feladat, hiszen a nyelv a kultúra legfontosabb hordozója. Ennek a család szükséges, de nem elégséges őrzője. Az egykorú társak szerepe ugyancsak döntő abban, hogy főleg a tizenéves fiatalok megtalálják magyarságukat egy számukra távoli kultúra közösségében. Ezért fontos a hétvégi iskolák, klubok, táborok, a cserkészet befolyása. Amerikában teljes szabadság van, nem jelent a magyar nyelv használata sem kiállást, sem előnyt, mint Latin Amerikában vagy Európa egyes országaiban. Mégsem lehet mindent a nyelv egyetlen lapjára feltenni. A zsidók, írek és mások példája bizonyítja, hogy a nyelv elvesztése után is megtartható a nemzeti öntudat. Különben is, mi jelenti az idegen környezetben élők magyar nyelvének ismeretét? Nagy fokozati különbség van aközött, hogy valaki étlapról ebédet tud rendelni, vagy érti Ady költészetét. Hol húzhatjuk meg a határt, és mikor lehetünk elégedettek a szórványban élő másod-, harmadgenerációs ifjúság magyar nyelvtudásával? Szívében is él a nemzet! Az érzelmi kötődés csaknem olyan erős lehet, mint a nyelvi. Ezért a nyelv mellett a kultúra öntudatformáló eszközeit mind igénybe kell venni és fejleszteni. Ezek között a legfontosabb a közösségi élmények és a Magyarországgal való kapcsolat építése. A magyar eredmények ismerete a művészet, tudomány, sport és gazdasági élet területén jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy valaki büszke lehessen származására és vállalja az azzal való kö133
