Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)

1996 / 48. szám

tésének. Egymás után alakultak a magyar egyházak. A megépített magyar katolikus plé­bániák száma 96-ra becsülhető. A reformátusok néhány évtized alatt több mint 120 temp­lomot építettek. Testvérsegítő egyesületeket alapítottak temetés, betegség, munkanélküli­ség esetére. Az első 1882-ben Newarkban, New Jersey államban alakult. Nem sokkal ez­után létesültek a Verhovay és Rákóczi Segélyegyletek, amelyek ma William Penn néven még mindig őrzik magyar eredetüket. Az Amerikai Magyar Református Egyesülettel egy­ütt ma is jelentős tagságot képviselnek és kölcsönökkel segítenek a magyar templomok és egyesületi házak megépítésében. Vezetőik minden magyar ügynek, köztük a Magyarok Világszövetségének is támogatói. A második világháború után újabb menekülthullám, az ún. DP-k (Displaced Persons), 56 után pedig a „szabadságharcosok” érkeztek csoportosan és alakították meg szervezete­iket. Ezek képezik ma az amerikai magyarság legaktívabb részét és gyermekeik, az „új nemzedék”, sikeresen épül az amerikai közéletbe. Ma is jönnek a magyarok az óhazából, Erdélyből és a Kárpát-medence többi országaiból is, mind menekültként, mind jobb szak­mai lehetőséget keresve. Közösségeink Amerikában Ha mindebből az a kép alakul ki, hogy Amerikában népes és egyben erős magyar közös­ség él, az egyszerre igaz is, meg nem is. Az amerikai magyarok szívós munkával elisme­rést és sikereket érdemeltek ki és számosán közöttük közösségük, szakmájuk, intézménye­ik elismert tagjai, vezetői lettek. Az amerikai magyar szervezetek befolyást szereztek a Fehér Ház, a törvényhozás, az amerikai közélet vezetőinél. Áldozatos munkával segítik az anyaország és a Kárpát-me­dence magyarjait. Az is igaz azonban, hogy egyre jobban elöregednek és fogynak az egykori erős magyar közösségek. New Brunswick, Bridgeport, New York, Pittsburgh, Cleveland, Chicago ma­gyar „gettói” már csak emlékekben élnek. Valamikor Cleveland Budapest és Bukarest után a harmadik legnagyobb magyar város volt. New Brunswick (NJ) lakóinak többsége ma­gyar volt, ma 2-3%. Ahogy az új generáció anyagilag gyarapodott, ugyanúgy kiköltözött a kertvárosokba, mint amerikai kortársai. Templomaik nagy része olyan környékeken áll, ahova ma már csak vasárnapokon térnek vissza a magyarok, vagy még akkor sem, a kör­nyék leromlottsága miatt. Még akkor is, ha magyar származásuk miatt eljárnak a magyar templomba, ott már szívesebben vesznek részt angol istentiszteleten. Az elnémult haran­gok, bezárt iskolák, megszűnt egyesületek egyre gyakoribbak. Ez természetesen nem csupán magyar jelenség, hanem összefüggésben áll a modern társadalom intézményeinek általános lazulásával. Viszont éppen a Magyar Cserkészet kö­zösségteremtő és -formáló képessége bizonyítja, hogy van igény erős és fegyelmező köte­lékre ifjúságunkban, és ez az összetartó érzés az, amire magyarságunk megtartásában is számíthatunk. A katolikus templomokat ugyan magyar áldozat és verejték építette fel, de ezek nem a közösségek, hanem a püspökségek és rendek tulajdonai. Ahol az olasz, ír vagy portorikói közösség népesebb lesz, ők veszik át a magyar szellem egykori erődjeit. Az eredeti 96 plé­bániából már csak 37 működik, de csak 28-ban van valamilyen szintű magyar szolgálat. A New York-i Szent István templomban magyar király képe áll őrt, de már az ír plébános mellett csak Csorba Domonkos atya biztosítja annak magyar szolgálatát. Kétséges, hogy esetleges távozása után lesz-e ott még magyar mise. A New Brunswick-i Szent László-132

Next

/
Thumbnails
Contents