Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)

1996 / 48. szám

PAPP LÁSZLÓ

Az amerikai magyarok

Aggódva figyeljük a Kárpát-medence őshonos és mégis nyelvétől, nemzeti közösségétől elszakított magyarságának sorsát. Tiltakozunk a nyelvi háború és a valóságos háború áldozatai elleni támadások miatt.1 Ugyanakkor ritkán gondolunk arra, hogy szerencsésebb körülmények között élő amerikai magyarságunk még jobban morzsolódik: pusztulunk nemzeti öntudatunkban, magyar nyelvünkben és intézményeinkben.

Az 1990-es amerikai népszámlálás szerint 1 582 302 amerikai lakos vallotta magát magyar származásúnak, de közülük otthon csak 147 902, kevesebb mint 10% beszél rendszeresen magyarul (32 098-al kevesebb, mint 1980-ban).2 A statisztika nem mutatja ki, hogy a magyar származásúak közül hányán és milyen szinten tudnak egyáltalán valamit magyarul, de biztosra vehető, hogy ez a szám nem éri el azok felét sem.

Történelmi visszatekintés

A magyarok tömeges bevándorlása az Egyesült Államokba a múlt század végén indult meg, így (nagyvonalúan) beszélhetünk az amerikai magyarság százéves történelméről. Igaz, már előzőleg is jöttek magyarok egyénileg vagy kisebb csoportokban az új világba. Egyesek tudni vélik, hogy már a vikingekkel jött egy magyar, majd 1583-ban a tudós Budai Parménius István, aki Sir Humphrey Gilbert expedíciójához tartozott, az új világ egyik első áldozata lett, amikor a partvidék térképezése közben hajója egy viharban elsüllyedt.

A 17. század végén Kelp János, majd Orbán Ferenc, a függetlenségi háborúban pedig Kováts Mihály ezredes voltak ismertebb magyarok itt. Az 1848-49-es szabadságharc után nagyobb létszámú menekült csoport érkezett és Kossuth valóságos diadalúton járta be a kontinenst, ahol útját Újházy László, a Batthyány-kormány diplomatája szervezte meg. Már 1853-ban megjelent az első magyar nyelvű újság, a „Száműzöttek Lapja”, és 1865- ben alakult meg az első magyar szervezet „Magyar Egylet” néven New Yorkban.3

A tömeges bevándorlás azonban csak a múlt század utolsó évtizedében indult meg és az első világháború kitöréséig tartott. Főleg földművesek, kétharmad részben férfiak jöttek, akik arra számítottak, hogy az itt megkeresett pénzen otthon földet vesznek majd. Egy részük nemcsak álmodott a hazatérésről, hiszen 1899 és 1913 között több mint egynegyedük, szám szerint 293 000 tért vissza Magyarországra. József Attilának igaza volt abban, hogy „kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk”, de az is igaz, hogy jórészük nemzetiségi vidékekről került ide az első világháború előtt. Becslések szerint a Magyarország területéről bevándorlók fele volt csak etnikailag magyar. Az újonnan jöttek véres verítékkel keresték meg dollárjaikat bányákban, acélműveknél, vasútépítésnél. Átlag hetente 60 órát dolgoztak, gyakran felváltva használták az ágyakat a hónapos szobákban.

Ugyanakkor emberfeletti erővel láttak hozzá az otthon megszokott intézmények átmen131