Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)

1996 / 48. szám

leztünk úgy 1964/65-ig. Akkor én éppen Kaliforniában, majd a Harvardon töltöttem egy évet; közben történt Lívia szakítása Tamással (Tomi nőügyéből kifolyólag), és annak elköltözése.

Pár adatot akkor sikerült megtudnom Tomiról, amikor 1964 közepe táján Szerdahelyi István felkérésére megpróbáltam pár életrajzot küldeni Budapestre az akkor már két kötet megjelenése után tartó Magyar Irodalmi Lexikon készülő harmadik kötetének. (Más kérdés, hogy akkor még adataim, illetve biogramjaim döntő többségét nem használták fel a Lexikon szerkesztői.) Tomi az elküldött adatokhoz csatolt levelében írja, hogy német közkönyvtárak is vásárolják A különös fogolyt és megjegyzi: „még lehet egy Ödön von Horváth belőlem”. Másszóval arra gondolt, hogy ezután inkább németül fog írni.

Ez persze nem könnyű dolog, az ötvenhatosok közül talán még Sebestyén Györgynek sikerült leginkább. Tominak nem sikerült. Azzal, hogy elszakadt Líviától, kiszakadt az irodalomból is. 64-ben még egy osztrák könyvkiadónak dolgozott, kelet-európai könyvsorozatot terveztek, Tomi Kuznyecovot és Tyendrjakovot, kortárs orosz írókat fordított németre. Nem tudom, ezt miért nem folytatta, mint ahogy azt sem tudom, hogy 1965 után önálló írásokkal miért nem jelentkezett. (Magyar nyelven biztosan nem.) Közös barátunktól úgy hallottam, egy darabig ügynökösködéssel foglalkozott, majd egy német nyelvű orvosi szaklapot szerkesztett; életformája mindenképpen marginalizálódott.

Negyvennégy éves volt, amikor úgy döntött, elege volt a kínlódásból. (Van ember, aki csak jó körülmények között képes élni, ha erre nincs módja, úgy érzi, nem érdemes.) A körülményekről ma sincsenek egészen pontos adataim; akkor, 1977 elején úgy hallottam, valamilyen sikkasztási, vagy házasságszédelgési ügybe keveredett, s ezzel zsarolták. Kremsben, egy kis vidéki szállodában méreggel vetett véget az életének. Nem tudom, hol van eltemetve, hazavitték-e hamvait Magyarországra.

Tragikus emigráns-sors volt ez, az ötvenhatosok nagy többségére nem jellemző, de bennünket, akik ismertük Tomit és szerettük írásait, bizony lesújtó. Ahogy az Irodalmi Újság repertóriumából látom, nem kevesebb, mint tizenegy novellája jelent meg csupán ebben a lapban; A különös fogo/ylyal együtt kitelne belőle egy kötetre való. Vajon akad könyvkiadó Magyarországon, aki a mai nehéz anyagi körülmények között rászánja magát a kiadásra? Szeretném hinni, hogy lesz ilyen.

114