Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)
1996 / 48. szám
Az örökkévalóság szemszögéből Mikor Valahol következhetik a kanyar. Jó volna, ha az ostor lámpa környékén következne. Jó volna látni. Jó látni a kanyart. Nem. Auguszta utca, Hajnalka utca, Gyomorfájás str., Apa tér, Barack lakótelep. Mennek jobbra. Beesnek a... Beesnek a nem tudom, mibe. Valahol majdcsak egy kanyar a nyílegyenes G. utcán. A főutcán. Grafika jelzi, kereszt, hímzett szívecske lobogón. Ha. Jó volna az ostor lámpa közelében. Az ostorlámpa mutatja az ívet. Pupilla nyit, keres a fényben. Látja a kanyart, közvetíti a sötétbe, a félelembe. És én pontosan, akár a cirkuszi ló - követem az utasítást, ha kereszt, ha nyíl, ha szívecske hímzés táncos lobogón. Az örökkévalóság szemszögéből Görög-történelem Ez itt egy bőrveder. Egy bőr, egy veder, egy drótfül bordó helye. Merev, vastag. Mint a vas. Tegnap valaki belehányt. Most a kádban veretem. Szitál, kékít a forró víz. Ez egy tűzoltó-veder. Idegen neki a forró. De csak víz. A tűz régi lételem. De nem mondja. Ha mondja, a szóra süket a fülem. 102
