Szivárvány, 1996 (17. évfolyam, 48. szám)
1996 / 48. szám
1888. A hiányzó fül alatt félkanyarban: 1888. Az ebéd marhapörkölt és öregecske. Végigrotyogta a délelőttöt, most meg itt terül és lapul a tányéron, és most látom: szépunokának szépunokájának szépunokája, és ez még nem elég. Ötvenedik leszármazott. Ötven kisborjú. Ötven. 1888: Van Gogh megfesti a Napraforgókat. Micsurin első eredményei. Görög nagyapa nagyapja egy romantikus éjszakán Arany János sírjára helyezi Kapcsos könyv Ószikéit és fogadalmat tesz. Ezen az éjszakán Hauptmann befejezi a csontos Thiel pályaőrt, közben Strindberg káromkodva korrigálja Júlia kisasszonyát. Gondom nem kevés. Egy nap. Melyik az. Tűz nincs. Dátumoznak. Prés alatt. Ebbe meg tegnap valaki belehányt. Mosom. A pára összeáll, kanyarog a csempén. Egy tűzoltóveder, ha útban van, ha teher. Most bagarolozhatom és nézhetem. Neurrózis A rovar, ki nevem viseli árnyékomban mozog, a rovar, ki a nevem hordja árnyékomból átforog a napos homokra Mészárlás is lehetne akár: bakancstalpon redők a rovar lét csak pattan, recseg a maszat tényeződ ilyenkor lazán elengeded (igazítok síkban a rovaron - te pusztulásnak nevezheted)
