Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 45. szám

A versből nem egyszerűen egy apa fájdalma szól, hanem egy polgár értetlensége és daca a sorssal. Egy emberé, aki lehet, hogy nem pöröl, de nem is bocsájt, akinek a számára „A világ hatalom és értelem” nem pedig sólet és aranymívesné és csopaki olaszrizling. De mielőtt téves és meggondolatlan kijelentéseket tennénk, térjünk vissza a szöveghez és előző kijelentéseinket a Szindbád hazamegy következő két epizódjának fényében vizsgáljuk újra. Amikor Szindbád felszáll a konflisra, a taxamérő már tizenhat pengőt mutat, mely összeg a mulatozó tolikereskedőket terheli, de Szindbád átveszi azt tőlük. Ez a tett kísértetiesen emlékeztet a sorsfelvállalás, a halálátvállalás Krúdyra olyannyira jellemző motívumára, melyet éppen a megbocsátás, a bűnöktől való megszabadítás példájaként hoztunk fel az imént. A másik eset még különösebb. A fürdőben Szindbád nagyon jól tudja, hogy Gyulával, a megtermett masszőrrel leúsztathatná a Pápai névre hallgató ostoba szerkesztőt a Dunán, hisz az többször is tiszteletlen volt vele, de nem teszi, mert tudja, hogy az az erősebb és hatalmasabb, aki nem él erejével, mert nincs rá szüksége. A megbocsátás Márai számára nem azt jelenti, mint Krúdy számára, ennek ellenére Márai Szindbádja is megbocsát, bár ehhez a világhoz „nincs már igazi” köze. Gesztusa hűvös és nyugodt, azé az úré, aki író is egyben. Ennek a kettősségnek a hangsúlyozásával Márai mintegy megteremti Magyarországon a brahmani, szellemi kasztot. Az írók és a kritikusok a „Csikágóban”, mely név alatt valószínűleg a New York kávéház rejtezik, olyanok, mint a pogány papok, mint a keleti szerzetesek, aszkéták, akik testükkel nem törődve (nem síelnek, nem úsznak) meditálnak, szellemi tevékenységet folytatnak, mely mindennél előbbre való.

Az irodalom különben is uralja a szöveget. A „Szindbád, a hajós,” - kezdet a fentebb említett Joyce Ulyssesét idézi, és maga a főszereplő is kénytelen-kelletlen irodalmiasulni kényszerül, irodalmi tettre kell, hogy szánja magát: „Nem segít semmi - gondolta komoran Szindbád végül mégiscsak írni kell valamit.”

Balzacról jegyezték fel, hogy halálos ágyán regényfolyamának kedvelt orvos alakját, Bianchont szólította, mivel irodalom és valóság frigyre lépett egymással elméjében. Nos, az öreg Szindbád, miközben köhögve és cigarettázgatva készül a napra, azon kapja magát, hogy mint valós esemény dühíti fel az egyik regényhősének pártfogásában élő leányka hűtlensége és csalfasága, holott sem a pártfogó, sem a leányka, sem a történet nem létezik másutt, csupán Szindbád agyában. A hajós és író kezd feloldódni az irodalomban. Ez az irodalom aztán a Hazatéréssel, a másik kulcsfogalommal együtt a Halál jegyében oldódik fel. A világban szerte kis „hazák” létesültek a hajós számára, de ezek közül egyik sem az igazi otthon. Szindbád akkor tér igazán haza, amikor visszatér a robotos hétköznapokból az irodalomba, ahonnan az első oldalon mint az Ezeregyéjszaka hajósa és Joyce Ulyssese, Leopold Bloom kilépett. Az irodalomba pedig a halálon keresztül vezet az út, maga a halál Márainál utazássá minősül. Utazás a vörös postakocsin. A hajós kulcsokkal álmodik, ezt feleségének úgy fejti meg, mint ami rossz időt jelent. Krúdy Álmoskönyve szerint azonban a jelentés más: „megszabadulsz egy szorongatott helyzetből.” Talán abból a világból szabadul a hajós, amely immár végérvényesen megváltozott.

Az irodalom is idomul a megváltozott világhoz. A regényben kitüntetett szerepe van a mesének, a mesélésnek, Artúrnak, a mesélőnek és azoknak a történeteknek, melyek a szereplők eszébe jutnak, ezek a történetek azonban nem egyetlen egésszé állnak össze, hanem előbb esszékké és ezeknek az esszéknek a füzére, mint egy emlékezetlánc alkotja a művet, ezt a szövegtestet tartja egyetlen nap eseménytörténete, cselekménye. A Lukácsfürdőesszé, a piac-esszé, a csodálatos Csikágó-esszé és a London-esszé, mind valami Szindbádon túlmutató célt szolgál. Elképzelhető egy olyan magyarázata is a szövegnek, miszerint Szindbád utaztatása Pesten csupán ürügy. Mi akkor a cél? Vagy mi a célja Szindbádnak? .Jelet kell hagynom (...), hogy volt egy másik Magyarország.” Ezek az esszék adják ki te83