Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
Sajnálta az üveget. Ritkán vette elő ugyan, mihez is kezdett volna vele? Mégis bánta, hogy önszántából válik meg tőle. Tékozolja a kincseit. Nevetséges, szégyenletes irigység fogta el. Az előtérből nem a szobák felé fordult, a nyitott konyhába tért be. Piszkos tányérok töltötték meg a mosogatót, az asztal pedig tele a kapkodón befalt reggeli maradványaival. Morzsarét díszlett a kenyeresszekrény előterében is, egy kés sziesztázott mellette néhány gombóccá gyűrt abrosz társaságában. Kip-kop, a csap egyenletesen csöpögött. Nem zárták el rendesen, a tömítés pedig gyenge. Noha megfogadta, hogy nem nyúl semmihez, mégis kipróbálja. Néhány perces munka mindössze, de merre keresse a hozzávaló szerszámokat? Egy fogóra lenne szüksége, puszta kézzel mégsem tekerheti ki, amit becsavartak oda. A kamra már a szobák felé esik, és olyan apró, hogy legföljebb kandikálhat belé. Sorra veszi a polcokat. Mindössze egy ácsszekercén akad meg a tekintete. Csodálkozva méregeti, azután arrébb kotorja, hátha oldalában lebzselne a többi, de csak néhány fűszeres zacskó ugrik fejest onnét. Végigtapogatja a belső falat, majd az ajtót is szemrevételezi. Hasztalan. Porszívócső esik a vállára egy kampóról és ingaként lengedez alatta az elnyűtt prakker. Csalódottan tér vissza a konyhába és most már szisztematikusan kutatja át a fiókokat. Valahol csak megbújnak azok a szerszámok. Az eredmény láttán elfancsalodik a képe. Mindössze egy nyelében forgó csavarhúzóra bukkan, és a szomszédságában olyan apró csipeszekre, melyekkel hiába kísérletezne. Visszalökdösi a fiókokat tehát és a hűtőt veszi szemügyre. Tavalyi ebédmaradékok, margarin, bontatlan üveg sör és egy megkezdett. Tojás, gyógyszerek, miegyéb. Nem bíbelődik a konyhával tovább. Kifelé menet tűnik föl neki a palack. Ott rejtőzik a kredenc tetején sorakozó bögrék, vázák, befőttek takarásában. Leveszi és megszagolja: büdös. Miért dugdossák? Úgy fest a lakás, ahogyan elképzelte. Egy négyszetméteres vécé a fürdőszoba mellett, majd egy ajtó a szabálytalan, rombusz alakú kisszobába, másutt az szolgál a gyereknek, de a szülők hálója ez esetben, legalábbis erre utal a kihúzható ágy, ami olyannyira elterpeszkedhet nyitottan, hogy teljesen betölti a rendelkezésre álló szabad teret; azután egy másik ajtó a kicsivel is egybenyitható nagyszobába, melyet a kislány sarka ural. Az ő ágya és íróasztala köré gyűlnek a további berendezési tárgyak. Madonna arcával a gyermek felé fordul egy televízió. Kis álszent. Heverőbe ütközik az antik ruhásszekrénynél. Nohát, észre sem vette eddig. Vajon melyikük alszik rajta? Lehajol és orrát a takaróhoz nyomja. Mégsem volnának együtt? Örüljön? Nem örül. Hívatlan látogató. Feszeng. Mit keres itt? Hogyan került ide, amikor csöppet sem kíváncsi a titkaikra. Ellenkezőleg, kellemetlenül érinti felkínálkozásuk. Nem tartoznak rá. Minek bosszantják? Ami azóta történt, nem vele esett meg, semmi köze hozzá. Jövendőnek a múltjáért érkezett, a találtaktól pedig viszolyog. Kicsusszanna a fenyegető hurokból, a dohányzóasztalon heverő albumba lapoz. Az első képek felvillanyozzák. Régiek lehetnek, s mert nincsen alattuk magyarázat, a képzeletére hagyatkozik. Ugyanaz a talányos tekintet meredt a semmibe róluk, mint aminek „megfejtésével” annyit próbálkozott együttélésük során és azóta is. Ha az arc és vele a szem nem merül teljesen az emlékezetébe, csupán egy fogalmat hagyva - jel gyanánt - maga után, hanem gyakrabban találkoznak, több sikerrel járna talán. De nem férkőzhetett a közelébe, bármennyire is egymás szomszédságában éltek. Valahányszor elővette dobozukból a régi 59
