Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 45. szám

Foweyban* a hab elszürkült és vad viharok vertek, de Tarawa atollján volt a világ a legszebb.

A pálmalomb közt szellő. A vizen semmi mozgás,

csupán a hold ezüstje. Elfeküdtem pihenni gépágyúk közt a parton. Négyárbocos vitorlás libegett a lagúnán. Én láttam csak, más senki.

CCLXXIX

(Ncgyszázcves bükk)

Recsk táborban, mikor már naponta ketten-hárman haltak éhen, egy délben a bánya szélén álltam. Jobbról Mezőfy Karcsi a nagykövet fejtette,

mikor több tonnás szikla szabadult el felette.

Azt hittem, félre ugrik. De ő büszkén kihúzta magát s várt, míg a kőtömb ráfordult s összezúzta.

Egy négyszázéves bükkfát vágtunk ki másnap. Hősi tartással állt, úgy, mint a szikla előtt Mezőfy.

E fa Rákóczit látta. Szemünkbe pára tévedt, mivel nem tettünk már fa s ember közt különbséget.

Nagy fűrésszel dolgoztunk, ácsbárddal és baltával, fejünkben a faforgács fájdalmas illatával.

Nagy László hadnagy vígan fütyörészett mögöttünk s hátrált. Félt, hogy az ősi bükkfát nyakába döntjük.

* Fowey, Cornwall, ejtsd: „Főj”

5'