Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
vitorlást szerzünk s kilenc lánnyal (a két matróznak egymás kellett) mint Bligh, a Bounty kapitánya, elhajózunk Vává U mellett a sok lakatlan, szép szigetre s ott élünk, míg a végső óra ránk nem kondul. így álmodoztunk négy napig, majd lemondtunk róla, nem, mert féltünk az üldözéstől, nem, mert veszélyes volt az út, de mert a japánokat jobban gyűlöltük, mint a háborút. CCLVII (Kínai fiatalok) Még odaát, egy parkban, nyári esten az út mellett a fűben, közel hozzám ahogy sétáltam, kínai, csinos lány s fiú feküdt, egészen pőre testtel. Ölelkeztek. Láttam, hogy észrevették és nem bánják. Siet\>e tovább mentem az ösvényen, de a fiatalember még rámmosolygott, mikor lőni kezdett. A kínai fiatalok oly szépek - jutott eszembe. Mért, hogy a művészek nem festenek aktot, csak ruhás, rusnya vénségeket? Mi ennek oka, kérdem. Konfúcius, szokás, hagyomány, Buddha, vagy a lényüktől idegen szemérem? CCLXXV (Ne sajnálj) Ne sajnálj engem. Hány sok óceánban fürödtem véghetlen, negyven éves vándorlásom alatt! A Korái tenger zöldes és feszes volt köröttem, bokámnál százszám úsztak a szivárvány luilak. Callaónál alkonykor vérveres lett a tenger; Máltán hegyes sziklák közt fürödtem meztelen; Friscóban tarkóm s csípőm ívelt hídján hevertem a homokon s a víz lágy volt, mint a szerelem.
