Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
ZELEI MIKLÓS Kilenc Éles csattanással ütik át a kullancsok a rosszabb minőségű acélból gyártott esernyőket, és puskagolyóként mennek keresztül a ruhán, a húson. A testüregben lefékezve lágyan a szívre tapadnak, és a koszorúeret szívják. Mire egy felnőtt négy-öt liternyi vére elfogy, akkorára duzzad a kullancsok teste, hogy kettérepesztik a mellkast, és így távoznak el. Nem keletkeznek a hullákon foltok. A szívük teljesen fehér. A fogolycsere (Örkény ’95) Az ellenséges parancsnokságok táboraikat a gulag, a KZ és a kocsedó örökségéhez leghívebben építtették föl, rendezték, s népesítették be. Az olvasó a kocsedóról igényelhet egy kis magyarázatot: dél-koreai haláltábor volt ez észak-koreaiak számára; egyszerű különlegessége a verembörtön, ahová elitfoglyaikat zárták. A nagyméretű, negyven-ötven, de ha a szükség úgy hozta, akár ötszáz fogoly befogadására alkalmas gödrök bambuszráccsal voltak befedve, és egyúttal vécéként szolgálták a keret tagjait, akik a gödör szélére álltak kisdolgozni, s a rácsra guggoltak, ha nagydolgozni kellett. Ezek a latrinabörtönök valószínűleg semmiben sem különböztek a dél-koreaiak számára fönntartott észak-koreai megfelelőiktől, amelyekről azokban az időkben azonban nem lehettek olvasmányélményeink, mert a mi oldalunkon állt az igazság. A humanitárius nagyhatalmak a szenvedő népek érdekében az ezredvégre bevezettették a rendszeres fogolycsere intézményét: a hinduizmus, a kínai univerzalizmus, a zsidó, a keresztény, a mohamedán vallás, és az istentagadás ünnepein a hadviselő felek, nemzetközi szervezetek képviselőinek ellenőrzése alatt, a foglyokat az egyik haláltáborból a másikba cserélik. A csereegyezmény nem vonatkozik azokra a hadifoglyokra - katonákra, civil férfiakra, nőkre, gyerekekre akiket az ünnep jelentőségének és külsőségeinek emelése céljából, nyilvánosan vagy zártkörű rendezvényen agyonvernek, élve vagy holtan megerőszakolnak, elgázosítanak, felakasztanak, felnégyelnek, kerékbe törnek, megsütnek, tarkón lőnek, vagy csak agyonkínoznak. Budapest, teremtés „Lopta ezt a gyereket!” - mondja, és megáll előttem. Pontosabban köztem és az oszlop között, amelynél el akartam fordulni. Talán úgy látszhatott, hogy el akartam tűnni mögötte. Egy oszlop egyenlő a csábító alkalommal. A csábítás játék, a játék maga a bűn! 43