Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 45. szám

FALUDY GYÖRGY

Ot szonett

CCXXXIX

(Nurcjev halála)

Aki nem látta fiatalon, semmit sem tudhat róla Angol kritikus

„ Gőgös vagyok, bús és vidám, kinetika az etikám, a földvonzást jól ismerem, s mert ismerem, nem istenem, csak kívánom és alakom szüntelen győz az anyagon, könyörgés, parancs a karom s hadüzenet, ha akarom.

Ha feltűnők a színpadon, hol nincs súgó, sem irgalom: körző leszek, szárny, kétkarú mérleg, pörgettyű vagy daru, a táncosnő léggömb nekem, szálltában kapja el kezem, s a nézők mind csak ünnepi mozgásom sápadt tükrei.

Ajkam kegyetlen sarkai hány nyilat tudnak ajzani!

Két combom, akár két ködös ezüstben úszó üstökös.

Nincsen, kit kulcscsontom nyitott ingemben el nem csábított,

s pupillám dupla lézere halálsugár, ne nézz bele,

vagy nézz, mert nincs az emberek közt egy sem, akit szeretek.

Lelkemre vágyói? Nincs sehol. Testem pótolja lelkemet.”

(Óceánia)

Tahitiben az édes élet mindenkit lerészegített: az ezerfajta gyümölcs íze; vizen meg sziklán a színek; a szellő félénk gyermek-karja, ha alkonykor becsomagolt; ófrancia bor aromája; éjjel az őrült fényű hold;

s a drága, kéjsóvár leányok! Hogy szeretkeztünk, nem tudom hányszor, amíg az el-nem-szálló mosolyt figyeltük ajkukon. Utána mindjárt újra kezdtük. Hogy boldogan éljünk tovább, azt határoztuk tizenegyen, tengerészek és katonák:

CCLI