Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 46. szám
Az ellenhősök ellenállhatatlan prókátora Peter Hargitai: Attila: A Barbarian’s Bedtime Story. New York: Püski-Corvin Books. 1994. 280 oldal. Öt-hat évvel ezelőtt felbukkant az emigrációs irodalmi berkekben (ahol én meglehetősen bennfentes valék) egy érdekes újfiú: Hargitai Péter, költő és műfordító. Ez a feltűnés drámai és ugyancsak szokatlan volt. Minden tollforgató, aki élt és számított „kinn,” Európában és az USA-ban egyaránt, pillanatok alatt kénytelen volt megtanulni nevét. Hargitai dömpingben ontotta ránk műveit, könyvei kritikáit, a róla szóló újságcikkek tömegét s az ellentmondást nem tűrő felszólítást, hogy mi, és legott, bárhol, azonnal írjunk róla. „Ennél a fiúnál jobb ön-árusítóval nem találkoztam”, szokta volt megboldogult Aczél Tamás mondogatni, aki velem együtt azért halálosan és menthetetlenül beleszeretett ebbe a kissé izgága, gőzhengeres s ezzel együtt észveszejtőén érzékeny, éleslátású, tüneményesen tehetséges, sokoldalú vadzsenibe. Ez azért is meglepő, mert lelkes hívei, mind otthon (pl. fordítói, Csejdy András és Takács Judit), mind az akkori emigrációs irodalmi klikkekben elsősorban a hasonszőrű, fiatal, bona-fide posztmodernek közül kerültek ki. Hatása alól azonban, senki nem volt képes elmenekülni. Egy idő után szép lassan felsorakoztak mellénk a többi valószínűtlen megfertőzöttek, Kabdebó Tamás, Gömöri György, Mózsi Ferenc stb. Jártuk-járjuk Péter-pacskoló-pellengérező piruettet (ha nem kéne alliterálni, könnyebb volna és precízebb a fogalmazás!), és írjuk a Hargitait-harsonázó-hidegretevő hadovát (az ő fennmaradt ős-szava, még Pestről). Magam példája: komoly elfoglaltságom ellenére, mint az estike a fénycsóvában, én is beleszédültem varázslatos, titokzatos bűvkörébe: írtam angol és magyar kritikát első könyvéről Budapesttől New Yorkig és tovább (Európa, 1991), több helyen, íme itt írom új regényéről a magyar ismertetést már a beadott (2 laphoz, s elfogadott) angol nyelvű után; azután meghívtam feleségével együtt a Yale egyetemre a „Humanizmus az orvostudományban” című előadás-sorozatom egyik főelőadójának. (Mikor valahol olvasott a programról, felhívott és felajánlotta „szolgálatait”, majd elküldte életrajzát.) Legutóbbi európai utam során alig akadt régi magyar barát, akivel ne csevegtünk volna erről az „új-barbár, vadzseniről”. Ki is hát Hargitai Péter és mi a titka? A kérdés első része könnyű, a másodikra nincs válasz. Az otthon kiadott kisregénye füllapjáról megtudjuk, hogy 1948-ban született Budapesten, szüleivel később kitelepítik, nyolcévesen éli meg az 56-os Forradalmat s 57-ben, a többi 25 ezer menekülttel együtt Amerikába kerül. Az „unalmas, középnyugati övezetben”, Clevelandben nő fel s jár egyetemre, miközben „tanulja az életet”: mosogatólegény, segédmunkás, könyv-képbiztosítási ügynök, taxis, futball-edző, könyvkereskedő és parapszichológusi minőségben. Korán nősül s évről évre jöttek a gyerekek. (Nem tudom hány van, de sok!) Ahogy későbbi önéletrajzi novelláiból kihámozható: nagy vagány volt, de esténként már igen korán írni kezd és „zabálja” a magyar irodalmat, különösen a költészetet. Miért? Erre Péter így felel: „Miután az egyre tökéletesebb formát keresem, néha szeretek feltöltődni mások írásaival; amolyan »fantáziaköcsögnek« érzem magam ilyenkor.” Azután elhagyja „nevelőfaluját” vándorol az országban, először mint középiskolai, majd mint egyetemi oktató, megjárva Chicagótól Daphne, Alabámán át Miamiig jónéhány falut, várost, s mikor elkészült a szavakkal, azonnal „berobbant”, s legott a figyelem kereszttüzében állt. Mire mi jó magyarok észbekaptunk, Péterünk már híres volt. Egyik könyve a másik után jelenik meg, tele van tele a sajtó, egyik díjat a másik után kapja: József Attila-fordításaiért elnyeri 1988-ban az Amerikai Költészet Akadémiájának nagyhírű Harold Morton Landon fordítói nagydíját, egy egész-éves Fulbright ösztöndíjat Budapestre (fordítási céllal); a Floridai Művészeti Tanács ötezer dolláros első pályadíját, és így tovább. Könyvei eklektikusak: „Fodor-szerű” útikönyv, verseskötet, novellák, vers és magyar népmese fordítások (Magyar Tales; 13 Hungarian Fairy Tales) felesége illusztrációjával. Azután végre megjelenik a Fulbright ösztöndíj eredménye: Szerb Antal: Utas és holdvilág című remekművének remek angol fordítása is, amiért múlt évben Péter Füst Milán-díjat kap, ezúttal a magyar Akadémiától. Most pedig monumentális önéletrajzi regényét dicsérik országszerte. Én is azt teszem. Jelenleg professzor Hargitai (többszörös nagyapa) a Floridai Nemzetközi Egyetem angol tanszékén okít (többek között fordítás-technikát és magyar irodalmat!). Ez a csonka-szürke életrajzi vázlat hiányos, sá156
