Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 46. szám
Akik a könyvet ismerik, azok már tudják, de akik még nem vehették kezükbe s nem olvashattak bele, azoknak is hadd mondjam: az egész mű, a Hazamegyek a falumba című első fejezettől a Hittel és meggyőződéssel című utolsóig megindító, elragadó, lenyűgöző olvasmány. A Szivárvány olvasóinak nem kívánhatok mást, jobbat, mint hogy ejtse rabul minél többjüket a magyar nyelvművelés kimagasló alakjának, Lőrincze Lajosnak örökül ránk hagyott könyve. Grétsy László A Misztótfalusi Kiadó históriája Hartyányi István: Egy könyvkiadó emlékei. Szenei Molnár Társaság, Budapest, 1994. Ha valaki nyolcvanadik születésnapján néz viszsza arra, amit addig tett, az már jogosan mondhatja, íme, ez voltam, ez vagyok, ezt tettem. Hartyányi István, nagyalföldi földműves család sarja, a harmincas években az első a családból, aki gimnáziumot végzett, egyetemre járt Debrecenben, és tanárnak készült. Móricz Zsigmond tanácsára - mint diákmozgalmi vezető - a könyvkiadói pályára lépett. Az elhatározás nem volt könnyű, de úgy érezte, kötelezettséget vállal fajtája, népe, országa érdekében, ha megpróbálja a könyvkiadás és -terjesztés minden csínját-bínját. Az út az induláskor rögös volt, de biztatóan javult kezdettől fogva. A népi mozgalom, a parasztfőiskolák, a népi kollégiumok, magyar művészeti megmozdulások mind hozzájárultak a kezdeti sikerek lassú, de biztos fejlődéséhez. Hartyányi minden pátosz nélkül, egyszerűen, tőmondatokban beszéli el a küzdelmeket és a sikereket, a csalódásokat és a váratlan nehézségeket. Mindenkinek, akit a magyar irodalom, különösen a hol nemzetinek, hol népinek nevezett irodalom érdekel, el kell olvasnia ezt az alig 80 oldalas, lebilincselő visszaemlékezést. írója volt az egyetlen, akit a 30-as évek nemzeti irodalmával kezdődő és a népi, nemzeti eszme mellett 1949-ig rendületlenül kitartó munkássága ellenére nem tudott börtönbe juttatni sem a Rákosi-, sem a Kádár-kormány. Ady Endrétől Zathureczky Gyuláig mindenkinek lehetőséget adott Hartyányi István kiadói tevékenysége arra, hogy szép kiállításban, jó papíron, kitűnő nyomdai munkával készült könyvek útján eljussanak a magyar nemzet, főként a magyar ifjúság azon rétegeihez, melyek a megelőző időben nem jutottak hozzá Móricz Zsigmond, Veres Péter, Kodolányi János, Németh László, Szabó Dezső, Erdélyi József, Sinka István, Szabó Lőrincz munkáihoz. Az utolsó negyvenegynéhány évben felnőtt nemzedékek előtt talán nem lesznek nagyon ismertek már azok az írók sem, akiknek a könyveit Hartyányi 1946-ban - tehát már orosz megszállás alatt, de még a kommunista hatalomátvétel előtt - a Misztótfalusi kiadó égisze alatt adott ki. Könyvtárak poros polcain, antikvár könyvkereskedők öreg papírdobozaiban kutató, keresgélő mai fiatalok számára értékes kézikönyv lehet ez a mű, amelyben Szászné, Szappanos Gabriella, Ignácz Rózsa, Karácsony Sándor, Szíj Rezső nevei találhatók meg mint szerzők, szerkesztők, vagy a kiadott könyvek ismertetői, kritikusai. Egy magyar Atlantiszról, az 1930-tól 1950- ig terjedő két évtized elsüllyedt világáról vall ebben a könyvben valaki, aki nemcsak szemtanúja, de fontos alkotó eleme, befolyásos mozgatója volt annak az elsüllyedt világnak, annak a korszaknak, amelynek pontos és hű ismerete nélkül nehéz a ma jövőt építő, irodalmi érdeklődésű ifjúságnak eligazodnia. Engem, a könyv ismertetőjét 55 éves, az évtizedek során ismeretségből barátsággá fejlődött kapcsolat fűz a szerzőhöz. 1939-ben mint az újonnan megindult sajtófőiskola növendéke és mint újságíró-gyakornok a Színházi Magazin című hetilapnál, az Athenaeum nyomdába voltam beosztva éjjeli korrektorként. Ott ismerkedtem meg sok olyan íróval, akiknek az újságcikkeit, egyéb írásait korrigáltam: többek között Móricz Zsigmonddal, Kovách Aladárral, Féja Gézával, Szabó Lőrinccel és Kovách Aladáron keresztül Hartyányi Istvánnal. Számomra rendkívüli élmény volt Hartyányi könyve, tudom, hogy élményévé fog válni mindenkinek, aki elolvassa. Szathmáry Lajos 155
