Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 45. szám

mekkora kismozija, ahol marhahajcsár- és Tarzan-filmeket látott. A kismoziban vetítették a Cifra nyomorúságot is. Néhányadmagával az utolsó sorban, közvetlenül a páholy tövében helyezkedett el. Visszaemlékezett a marhahajcsárok vad lovaglásaira, lövöldözéseire, verekedéseire, Tarzan hátborzongató ordításaira, lengéseire a liánokon, a Cifra nyomorúság humorosabb jeleneteire. Hamar osan zenészek, énekesek óvakodtak a színpadra, operarészleteket, román népdalokat adtak elő, gajdoltak. A termet dugig töltő „pártelit” felugrott, tapsolt, felugrott, tapsolt, felugrott, tapsolt. Ezt a szocialista tomamutatványt az izomláz veszélye nélkül végezte. A frakkos hangászok, csicsás népviseletbe bújtatott danászok végül elkotródtak és jöhetett a „szovjet film”, azaz: Roman, a Nagybánya tartományi pártbizottság propagandatitkára. Sötét öltönyben, nyakkendősen, dióbélen hízlaltan, egymástól alig elférő lábakon, enyhén kaszálva, a melegtől és az izgalomtól kipállott lábközzel gyalogolt a világot jelentő deszkák közepe táján elhelyezett mikrofonhoz, belefújt, háromig számolt, aztán az „elvtársakat” felhatalmazta arra, hogy amit itt mindjárt hallani fognak, bátran közölhetik a külvilággal. A nép pártszerű, objektív tájékoztatása elsődleges fontosságú számunkra. Az „elit” felugrott, tapsolt, Gheorghe Gheorghiu- Dejt éltette. A vastaps elnyúlt, az éljenzés a mennyezetet verte, jobbról libasorban színpadra kígyózott a küldöncök testes csoportja. Elől Chivu Stoica, majd a többi bukaresti, utánuk Uglár József tartományi első titkár, Turdeanu, a szatmári Unió gyár igazgatója, és „sokan mások”. A terem ímmel-ámmal elcsendesedett. Roman a tartományi pártbizottság bevezető irományának felolvasásába kezdett. Izgatott lehetett, mert el-elcsuklott a hangja. Chivu Stoica teljesen kopasz, kugligolyó-fejét feléje fordította és „proletárosan” ráförmedt: Ce e, mä? Nu, §ti sä eitest? Dä la altul! (Mi van, hé? Nem tudsz olvasni? Add oda másnak!) Roman ettől a „rápirítástól” néhány másodpercig hebegett-habogott, de hamarosan beletalált a rendes kerékvágásba. Utána a hosszú, vörösterítős asztalnál feltomyosult Chivu Stoica. Gheorghiu-Dej újbóli bősz éltetésének végét türelmesen kivárta, aztán „rámutatott”, milyen „gigantikus” vízierőmű készül a románok meg a jugoszlávok hősies összefogásával. Romániának eltökélt szándéka, hogy az energiaellátásban (is) önállósul. Nem akar szorulni senkire. Szomszédai, „barátai” azt keresik, hogy csapják be. Csehszlovákia nem teljesíti villanyáram-kötelezettségeit, a Szovjetunió „ősi Dunánk” hallatlan „teljesítőképességére” pályázik. Az a Szovjetunió, amely olyan sokáig hordta ki az országból a „román” uránércet. Holdbéli tájakat, pusztulást, betegségeket hagyott hátra. Bulgáriának határkiigazítási követelései vannak. Azt akarja, hogy a közös határ örök időkre a Duna közepén maradjon. Igen ám, elvtársak, de a Duna a román partot mossa! Úgy bizony. Két-háromszáz év múlva oda lesz a mi szent román földünk, Dobrudzsa. És mit mondunk akkor derék elődeinknek? Azt, hogy így, ilyen gyáva, alávaló módon sáfárkodtunk az általuk fegyverrel, verejtékkel, vérrel megszerzett területekkel? Ennyire voltunk képesek? Nem! Nem! Nem!, bömbölte (Janin kívül) a „pártelit”, és simán átváltott a központi bizottság első titkárának kimerítő istenítésére. Gheorghe Gheorghiu-Dej tűzpiros selyemkeretes képe Chivu Stoica mögött, a hátsó (vagy belső), kék függönyön lógott. Az utóbbi években majdnem értelmiségivé dundisodott-kopaszodott Vezér talányos mosollyal nézte vasutas-társa, hűséges beosztottja, követője vastag, hurkás tarkóját. A Szovjetunióban bizonyos körök azon mesterkednek, hogy Romániát a KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) fejős tehenévé alacsonyítsák. Szerintük mi egyébre nem vagyunk jók. Termesszünk gabonát, fejjünk tejet, köpüljünk vajat, tenyésszünk marhát, birkát, disznót, tömjük meg a bendőjüket, túrjuk a földet, míg meg nem gebbedünk, ők majd fehér kesztyűsen gyártanak nekünk szerszámgépet, gépkocsit, autóbuszt, vonatot. Tudjátok-e, elvtársak, hogy a kelet-német esztergályos esztergálás közben a mi tyúkbélkolbászunkat zabálja? (Tyúkbélkolbász románul=cabanos. Más nevei: cémakolbász, cserkész26