Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
Hívószóra Engem céloz rímeid szakadása, felém ki fordul: fényes, bűvös arcod? Kínált javad nyugton fogadjam el: nőstény ség címerállatával nászi harcot. Lengén, csillán, társhívón pitypang-burán szöszmötöl, házsártos mert ősz bolyong, nem találom helyemet más versben többé veled. Bárki voltam mostanig, mesterdalnok, hív dalár, széle-hossza-színe egy, körülb' veszlek egyre már... Nyíló pillád ébredez, szunnyadozó vallomás címzettjére rátalált, ördög-fattynakföldi más. Sütsz majd nékem csörögét, ünnepünkre az való, eső bennünk elered, szállingózni kezd a hó, s gyűl a kétely, fojtogat: vagyok versed célzata, annak tárgya, mindvalóst választottja, állaga...? Tölte Holdnak teljesül, pulzál bennünknapra-nap... ... - várom sürgős válaszát hölgyem, hogyha rámharap! (Bárki voltam mostanig: kopogtatok, zörgetek: vagyok lenni förgeteg.)
