Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
LASZLOFFY CSABA Kíméletek elégiája Nőellenes vagy, mondta a fiam. Éppen bele akartam fogni egy elbeszélésbe a tűznél állhatatosabb szeretőről, aki kétségbeejtően magányos álmainkban halála után is képes megszaggatni paplanunkat, de aki még a beteljesülést megelőző percekben is a szabadságát féltette valamikor, megkísérelvén függetleníteni gondolatait testének szenvedélyességétől- s megérezve természetének kettősségét, elborzadt. * Kíméletek! de csak, amíg a dió megtöretik. Lehetséges-e még a szabad elvonulás a havazásban? Szád szélén kúszó mosoly: egészséges reflexeimnek szól, testemnek, melyet képtelennek tartsz elnehezülni. Könnyebb elképzelni, hogy valamelyikünk (te vagy én) megfékezi a konyha gőze mögül ugrani kész, elszabadult vadállatokat. Ne ismerd meg a teljes igazságot, az üres tárgyakét, melyek nem boldogítanak. A víz leomló selymén, feltartóztathatatlan zuhatagán keresztül föl sejlő valamit. Az elázott arc maradványát. Mint lecsupaszított könyvespolc a fölöslegessé vált, poriadásra ítélt koponya ürege. Várni, hogy a fenséges kiszellőzzék belőle- nehéz, állott levegő a huzatban.
