Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 45. szám

Véglegesen leírt mondataim tanújaként te is a felismerhetetlennel játszadozol nap mint nap; hiába is loholnál mint egy tükörkép után.

Túl nagy teher, amire el kell szánnod magad? (Talán emiatt mersz elfoglalt lenni, vagy közönyös.)

Nem ismered a választóvonalat, amelyiken nem léphetsz át velem együtt. S azt, ahová nem kísérheted el a nemlétezőt.

1994. XI. 5.

Canto praemortalis

1. Születés napja halál napja

Születésedtől fogva oly gyanútlan minden, mint fény nélkül az árny -vajon melyik menny, ahová a patkány égre meredő farka mutat? És egyazon levegő közvetít a halló- és a hallgatókészülék esetében?

Egy szótag, ó,

s nemcsak a hangulati hatás változik meg.

Az összeütött tenyér mint gyanútlan ihlet az ösztön műve (mások majd kimerítő értekezést írnak a megsemmisítő, gépfegyvert helyettesítő tapsorkánról).

A kor jellegzetes figurája: a halálból visszatérő - akire a kibelezőknek lesz gondja majd. Az örökre eltűntnek könnyebb; persze ő se tudja mindig, hogy hova álljon.

Aki már élt, úgysem foghat ki a halálon.

19