Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
művelésére, vizsgálatára és terjesztésére adták fejüket. Ebbe a lexikográfiai sorba - melybe jelentős súllyal és szereppel beletartozik még a Romániai magyar irodalmi lexikon három kötete (1981—), a Kortárs magyar írók kislexikona (1989), az F. Almási Éva összeállításában évente megjelenő, hasznos tudnivalók garmadáját közlő A magyar irodalom évkönyve, a volt csehszlovákiai magyar értelmiség enciklopédiája, a Ki kicsoda Kassától Prágáig (1993), valamint az 1994 karácsonyára megjelent Új Magyar Irodalmi Lexikon - méltán illeszkedik Borbándi Gyula hatalmas egyszemélyes vállalkozása, a Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Hogy e terep feltárása mennyire időszerű és hézagpótló feladat, jól mutatja a Borbándiéval párhuzamosan Budapesten készült A magyar emigráns irodalom lexikona című biobibliográfia (1990—), a Petőfi Irodalmi Múzeumban dolgozó Nagy Csaba munkája, amelynek ez idáig két kötete hagyta el a sajtót, a harmadik kiadóra vár!) E lexikon-együttes anyaga - melyből érezhetően hiányzik a kárpátaljai és a vajdasági önálló kötet - most már minden eddiginél teljesebben, részletesebben és pontosabban mutatja be a magyar irodalom és irodalomtudomány, szélesebb értelemben a magyarságtudomány művelőit és intézményeit Magyarországon és a határon kívül egyaránt. Mindehhez a kezdeményező és legfontosabb lépéseket Borbándi Gyula tette meg - nem csupán lexikonéval és bibliográfiájával, hanem egész eddigi szerkesztői, szervezői, illetve az emigrációra és a nyugati értelmiség történetére irányuló, több évtizedes tudományos munkásságával. Komplex feltáró és feldolgozó tevékenysége révén a nyugati - egykori nevén: emigrációs - magyar irodalom régen várt és örökké hiányos lexikográfiai és bibliográfiai adatainak bő forrásához, tárházához jutottunk. E történeti jellegű és hosszadalmas bevezető áttekintés nem önmaga miatt volt fontos, hanem hogy elhelyezze Borbándi Gyula tiszteletre méltó egyéni vállalkozását egy - általában munkacsoportok, teamek által létrehozott - sorban. Olyan sorozatban, amely darabjai révén nem ritkán az öt világrészen élt és alkotott ismeretlen személyiségekről és műveikről, kérészéletű lapokról, szervezetekről és intézményekről tudósít máshonnan beszerezhetetlen, itthon javarészt hozzáférhetetlen adatokkal, hogy az egyetemes magyar irodalom folyamatait, tér- és időbeli szerkezetét minél teljesebben láthassuk. Nem szükséges hangsúlyozni, milyen reménytelenül óriási feladatra vállalkozott Borbándi. Az összeállító maga mentsége nemcsak munkája jellegéről, hanem elképesztően bonyolult természetéről is vall. Feldolgozandó anyaga teljességében a világ egyetlen könyvtárában sem lelhető fel, az elsődleges források kézbevétele rendkívül sok utazást igényelt volna. A másodlagos források gyakran pontatlanok, megbízhatatlanok. A lexikonban szereplők a szélrózsa minden irányába szétszóródva élnek, sőt közülük számosán már nem is élnek. Hagyatékaik sorsa bizonytalan, az özvegyek vagy a magyarul már nem is tudó leszármazottak kezén sok minden elkallódott vagy hozzáférhetetlen. S amikor mégis azt hinnők, hogy gyűjtőnk elért a révbe, megtalálta a címzettet - akkor kiderülhet, hogy az a személyiségi jogok védelme miatt nem szolgáltat adatot, nem akar magyar lexikonban szerepelni, vagy éppen maga is rosszul emlékezik élete eseményeire. Az intézményeknél pedig gyakran akadályozza a múlt feltárását az archívum hiánya, vagy az egykori tisztségviselők halála. Mit is tartalmaz hát Borbándi Gyula lexikona? Az összeállítónak először is ezt kell az olvasó tudomására hoznia. Borbándi értelmezi műve címének mindhárom kulcsszavát. A nyugati itt nem földrajzi megjelölést tartalmaz, és nem egészen szinonimája az emigrációsnak sem. Arra a körülményre utal, hogy „az érintettek Magyarországon és a jelentős magyar kisebbséggel rendelkező szomszédos országokon kívül éltek és élnek”. A magyar azon szerzőket fedi, „aki a történelmi Magyarország területén magyarként született, vagy ha külföldön született, magyar mivoltának vagy eredetének tanújelét adta”. Az általa alkalmazott irodalom-fogalom tágasan értelmezett: művelői közé beletartoznak a szépírőkon kívül az újságírók, a vallásos művek szerzői, valamint a tudományos szervezőmunkában, a lap- és könyvkiadásban illetve terjesztésben, a nyomdászatban és a könyvtárügyben alkotó jelleggel működő értelmiségiek. Fontos még az időhatárok kijelölése is: a feldolgozott anyag 1945 és a kötet nyomdába adása, 1991 között keletkezett. A háború előtti, Magyarországon megjelent művek nem tartoztak a lexikon gyűjtőkörébe. A gyűjtésbe egyaránt bekerültek a magyarul és idegen nyelven, illetve a kizárólag idegen nyelven publikáló szerzők munkái. A lexikon célkitűzése szerinti egyik fő vonulata tulajdonképpen a bio-bibliográfia. A szócikk közli a szerző különböző névalakjait, álneveit. Szerkezetében szigorúan ragaszkodik az 152
