Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
SZAKÁLY SÁNDOR A magyar királyi csendőrség 1919-1941* A magyar királyi csendőrség újjászervezése A Magyarországi Tanácsköztársaság bukását követően hatalomra került új rendszer - mely magát következetesen ellenforradalmi jelzővel illette - az élet- és vagyonbiztonság megteremtése érdekében már az első hetekben hozzáfogott a csendőrség korábbi formájában történő visszaállítására, és annak a közbiztonsági feladatok ellátásában fontos szerepet szánt. A törvényi szabályozás azonban csak később következett be, addig a m. kir. csendőrség az 1881. évi III. törvénycikkben foglaltak szerint járt el, a meglévő szabályzatok, utasítások alapján. Az országot ért hatalmas területi veszteség és népességcsökkenés következtében a csendőrség feladata nem csökkent arányosan, hiszen az elcsatolt területről érkezett menekültek számos gondot okoztak a közigazgatásnak, illetve a rendvédelmi testületeknek is. A menekültekkel együtt érkeztek, illetve követték őket a m. kir. csendőrség azon tagjai, akik nem kívántak az új államokban szolgálatot teljesíteni. A trianoni békeszerződés aláírását követően, még 1920-ban megfogalmazódott az a minisztertanácsi határozat, amely a magyar királyi csendőrség szervezeti és létszámviszonyait határozta meg. Az 1920. november 10-ei minisztertanácsi határozat szerint a csendőrség létszáma 18 084 főben állapíttatik meg és szervezete a következő formában áll fel: hét csendőrkerületi parancsnokság (korábban nyolc működött), huszonhat vármegyei, százhatvankilenc járási csendőrparancsnokság. A közbiztonsági szolgálat ellátására 200 lovas és 951 gyalogos őrs lesz hivatva. Míg az anyagi ügyeket 22 gazdászati hivatal intézi majd. Nem ismeretes pontosan, hogy ez a terv miként valósult meg, de szinte biztosra vehető, hogy a tervezett létszámot nem sikerült feltölteni. Igaz, a későbbiek során ez a létszám is módosult, amikor megjelent és hatályba lépett az 1922. évi VII. törvénycikk, amely a Magyar Királyi Államrendőrség, illetve Magyar Királyi Csendőrség létszámáról, kiegészítéséről, fegyverzetéről és egyéb, a testülettel kapcsolatos kérdésekről intézkedett. Ezen törvény értelmében a Magyar Királyi Csendőrség létszáma maximum tizenkétezer fő lehet, pontosabban sem a csendőrségnél, sem a rendőrségnél nem léphető túl ez a létszám. A csendőrségnél e létszámon belül maximum 600 hivatásos tiszt teljesíthet szolgálatot. Az 1922. évi VII. törvénycikk rendelkezett a csendőrség alárendeltségéről is. Eszerint a csendőrség kizárólagosan csak a belügyminiszternek lett volna alárendelve. Ez a valóságban később a dualizmus időszakában kialakult gyakorlatnak megfelelően módosult, nevezetesen visszatért a csendőrség kettős alárendeltsége, miszerint a honvédelmi és a belügyminiszternek is alá van rendelve. * A Szemere Bertalan Magyar Rendvédelem-történeti Tudományos Társaság 1994. október 18-20-ai budapesti konferenciáján elhangzott előadás szövege. 136
