Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
A csendőrség tagozódása Az újjászervezett csendőrség szervezetében az 1920-as években változás állt be. A korábban jelzett tagozódást új váltotta fel. A legkisebb egység továbbra is az őrs maradt, mely gyalog-, lovas- és vegyes őrs lehetett. Létszáma általában hat és huszonöt fő között mozgott. Parancsnoka tiszthelyettes (1941-től az elnevezés főtörzsőrmester). Körlete több kis- és nagyközséget foglalt magába. Egy-egy egészen nagy községben külön csendőrőrs is működhetett. Az őrs a közbiztonsági szolgálat meghatározó alapja. Az ott szolgálatot teljesítők vállán nyugodott a teljes közbiztonsági helyzete az országnak. Az őrs járőrökkel végzett ún. megelőző szolgálat keretében igyekezett biztosítani a rendet, a törvények betartását, az élet- és vagyonbiztonságot. Az őrsparancsnok által kivezényelt járőr létszáma két fő volt (szükség szerint lehetett több is), akik az előírt felszereléssel kezdték meg „portyázásukat”. Ez azt jelentette, hogy egyöntetű ruházatban, kakastollas kalapban, csendőrkarddal, feltűzött szuronyú puskával, 20 tölténnyel, járőrtáskával indult útjára a járőr. A járőr meghatározott útvonalat volt köteles bejárni, általában 4 km/h menetsebességet betartva. Az őrjárat - portyázás - időtartama általában 16-35 óra között mozgott és ennek az időnek egy része pihenésre volt fordítható. A járőr portyázásáról a szolgálati lapon tett jelentést, melyre a „leportyázott” községek és megjelölt tereptárgyak nevét tüntette fel. Az őrs a megelőző szolgálat mellett a bűnügyi nyomozásokat is önállóan végezte. Csak a komolyabb felderítést igénylő ügyekben vette igénybe az illetékes nyomozó alosztályok' segítségét, de ezt csak az 1930-as évektől tehette, amikor is ezek az alosztályok felállításra kerültek. Az egy-egy közigazgatási egység - járás - területén lévő őrsök - általában három-hat őrs - alkották a következő szintet, a szakaszt. A szakaszparancsnokság is még tiszthelyettesi parancsnokság, hiszen élén alhadnagy áll. A szakaszparancsnokság legtöbbször az adott járás székhelyén, a főszolgabírói székhelyen volt található. Amennyiben a járás területén az őrsök száma a hatot meghaladta, úgy két szakaszparancsnokság is fennállhatott. A szakaszparancsnok feladata alapvetően az alárendeltségébe tartozó őrsök ellenőrzése, a nagyobbszabású nyomozások vezetése. Irodai tevékenységei az őrsök által szolgálati úton beküldött, felterjesztett ügydarabok „átjáró láttamozása”, valamint az egyéb iratok átvizsgálása és azoknak a számyparancsnokhoz való felterjesztése volt. Feladatai közé tartozott még a legénység kisebb fegyelmi ügyeinek kivizsgálása is. Szakaszparancsnokságokat - kettőt-négyet - fogott össze a legalsóbb fokú tiszti parancsnokság, a szárny. Ennek a parancsnokságnak az élén általában százados állt, helyettese pedig főhadnagy, hadnagy volt. Alapvető feladata az őrsök közbiztonsági szolgálatának, az oktatásnak, a katonai kiképzésnek a tiszti vezetése. Az alárendelt őrsöket évente általában kétszer megszemlélte, ellenőrizte. Az őrsök által havonta felterjesztett iratokat átvizsgálta. Ez az „átvizsgálás” kiterjedt az ún. szolgálati havifüzetre, a szolgálati lapokra, a hatósági felhívásokra és a bűnügyi feljelentési fogalmazványokra. A számyparancsnok a beérkezett fogalmazványokat nemcsak tartalmi, de alaki szempontból is ellenőrizte, hogy a csendőr-legénységet a hibákra figyelmeztethesse és a fogalmazásban, helyesírásban gyengébbeket gyakoroltathassa. A számyparancsnok működése meghatározó erővel bírt az alárendelt szakaszokra és őrsökre. Két-három szárny alkotott egy osztályt, melynek élén csendőr törzstiszt - általában őrnagy, alezredes - állt. Segédtisztje ún. alantostiszt - többnyire főhadnagy - volt. A mellé137
