Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
CEGLINA M. GYÖRGY Analitikus fenomenológia felé 1.0 Minden emberi kellő mértékig szavakba önthető és, ha úgy adódik, kimondható. 1.1 Ám a személy mindig helyzetekben van, ezért talán képessége, vagy kívánsága, vagy lehetősége nincs tudni az igazat vagy kimondani azt. 1.01 Az igaz maga is tagolt, s minden merítésében persze helyzetet föltételez. A nyilvánvalóan és banálisán igazat rendesen nem szoktuk megnevezni. 1.11 A helyzet lehet szituatív helyzet és élethelyzet. A szituációhoz olyasmi tartozik, hogy, épp most vagy mostanában, mennyire lakunk jól, vagy ki a munkaadónk, milyen üzleti vállalkozásba fogunk, avagy milyen nyereséget könyvelhetünk el, mennyi időnk és eszközünk jut testünk ápolására, hogy milyen szoknyának csapjuk a szelet, hogy mire törekedünk egy hivatalban vagy egy beszélgetés során. Az élethelyzethez pedig mondjuk a családi hátteret vagy a kenyérkereset módját, gyermekeink neveltetésének kereteit vagy épp jellemünk kódoltságát számíthatjuk, hogy mit teszünk vagy próbálunk kezdeni életünkkel közép vagy hosszú távon. 1.111 Tehát egyszerre mindig több helyzetben vagyunk, s nemcsak maguk a helyzetek, hanem a helyzetekben a ténylegességek és a látszólagosságok is bonyolult szerkezeteket alkotnak. 1.1111 A szituációtípusoknak meglehetősen merev logikája van, például hogy egy-egy élethelyzettípus milyen szituációkat tesz lehetővé és milyeneket nem. 1.21 Az alapvető filozófusi helyzet a helyzettelenség megvertsége, szenvedés a teljes kimondás kényszerében. 1.211 A nem szakbölcseletek között van alapvető és járulékos filozófusi élethelyzet. Az alapvetőben a bölcsesség szerelmese saját lelkében ad a különböző társastudatoknak találkozót. A járulékosban a filozófus saját társastudatának fölerősítőjeként és * * „Metaforikusán szólva, térben szőtt gondolati pókhálót tart kezében az Olvasó, a bölcselet egy hívétől, aki számára a filozófia az érdek nélküli érdek a gondolatban. Bár a bölcselet kedvelői számos klasszikus kapcsolódási pontot érzékelhetnek - az alkalmazott és továbbszőtt formától kezdve számos szállóigévé vált aforizmán át a választott filozófiai és tudományos fogalmak egy részéig -, a kifejtésnek mégsem tudósi jegyzetapparátusos és idézős formáját követjük. (Menet közben vastagon ideszüremkedtek pszichotrónia fintorai is.) A »je prend mon bien ou je le trouve« jegyében készítettük ezt az írást, olyan játékként, amely számunkra a lehető legkomolyabb. Tedd félre puszta fecsegésként, vagy fusd át és azonmód felejtsd el, vagy vissza-visszatérve a szöveghez ízlelgesd és egészítsd ki a magad szálaival - a döntés joga, mint oly ritkán, és oly gyakran, itt is a tied, kedves Olvasó.” Ezzel a captatio benevolentiae-vel indul a „Társas és analitikus fenomenológia — Filozófiai vázlatok” (1992-94), amelynek „Az analitikus fenomenológia felé” az első része. A további vázlatok címe: „Pszichotrónián hányódva”, „Fenomenológia és analízis”, „A kisén megrajzolásához”, valamint „A társas és a személyes szálai”. 127
