Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 45. szám

ben vagy egészben függhet az elkövetkező számos rendszerváltozás egyik kortörténetileg legfontosabb lehetősége: társadalmi rendszerváltozás mértéke, magyarán a társadalmi makrostruktúra átalakulása. Erről, ha lehet még hátrább vonulni a tudományos agarakkal, nemhogy nem-tudományos, hanem köznapi értelemben is hiteltelen lenne több kutatóintézet végezte empirikus vizsgálat nélkül biztosat állítani. A struktúrát magát illető elemzések céljait, az átalakulás mértékét és a keletkező új szerkezet elemeit illetően igen nehezen összevethetők az adatok, s főleg arra nem alkalmasak, hogy a mindennapi vagy a folyamatos kormánytevékenységgel szembesítsük őket. Bizonyossággal csupán annyit lehet állítani, hogy lokálisan éppúgy, mint országosan, jelentős differenciálódás indult meg a megélhetésre és felhalmozásra egyre nehezebben képes népesség, illetve a fölhalmozni, vállalkozni, kockáztatni kész, s erre speciális forrásokat, képességeket és kapcsolatokat mozgósítani tudó népesség között. Tapasztalati tényként kezelhetjük, hogy a klasszikus parasztság, az úri középosztály és a szélesebb tulajdonos-polgári réteg hiányzott a rendszerváltozás előtti Magyarországon. Ez a tapasztalat azonban tudományosan vajmi kevés, s ami e téren érdemlegesen változott, például a vállalkozók számának látványos növekedése, a munkanélküliek arányának megduplázódása, vagy a technokrácia megjelenése mint jelenség is pusztán az elitesedés/deklasszálódás vertikumában mérhető, de számos nem szándékolt következmény is beleszólt e változásokba, tehát tisztán kormányzati tevékenységként - akár negatív, akár pozitív minősítéssel - ezeket nem lehet értékelni. Mintegy állandó komponense a rendszerváltozásnak az is, hogy mind a mai napig nincs tisztázva az „ancien régime” gazdasági vagy gazdálkodási szférában érdekelt elitjének, és a politikai hatalmukat gazdasági térre konvertálni képes ezreknek (vagy tízezreknek?) mai egzisztenciális helyzete, értem ezalatt felelősségrevonásukat, gazdasági érdekeiket, megmaradt kapcsolataikat, szakértői szerepekben továbbélő hatásukat, pártállásukat stb. - vagyis sötét verem az örökség kérdése, a továbbélő múlt hatása.

Elgondolkodtató ennek tágabb összefüggésrendjében, hogy a három ágra oszló politikai eszmeirányok (liberális, konzervatív, szocialista) és a kétirányú társadalmi polarizálódás (gazdagodás, szegényedés) dinamikája és folyamata miképpen függ össze. Tudjuk persze, hogy a társadalmi megosztottságnak mind a politikai pluralizálódás, mind a pártosodás, mind a gazdasági érdekek politikai szintre konvertálása, mind pedig a korábbi, korántsem oly merev társadalmi tagoltság terén milyen jelentősége volt, illetve lehetett. Gondolok itt a látens többségre, amely nem vett részt a választásokon, vagy az „átmentett” gazdasági, politikai és kapcsolati hatalomra, amelyek konzerválják a mai társadalmi pozíciókat. De éppúgy vitatható az az álláspont, hogy a mai tagoltság hiánya, illetőleg be nem látható volta lenne minden gazdasági vagy politikai kormánytörekvés akadálya. Tény viszont, hogy a politikai tagoltság felső szintjén elhelyezkedők éppúgy ismeretlenek a kormányzat előtt, mint a „lent maradók” és a „lecsúszottak” tömegei, s az ortodoxán baloldali érzelmű tízezrek ugyanúgy részei-részesei a társadalom tagoltságának, mint a jobboldali eszmékre nyitott „gyarapodók”. Ennek a helyzetnek aprólékos részletezésére itt nincs módom, de bizonyos, hogy korántsem kicsiny azok száma, akik összeférhetetlenséget látnak a plurális politikai demokrácia kialakítása és a piacgazdaság irányába való elmozdulás között, mert kizártnak tartják ezek együttes megvalósíthatóságát jelentősebb társadalmi konfliktusok nélkül, amivel viszont magát a tiszta átmenetet teszik teoretikusan és gyakorlatilag is lehetetlenné.

A mai politikai tagoltság számos ok miatt korántsem tiszta a politikusok számára, nem áttekinthető a pártok számára, s még kevésbé definiálható a mindennapi ember számára. Evvel viszont máris arra következtethetünk, hogy a kormányzat voltaképpen tehetetlen a változások terén. Tehetetlen, főként azért, mert azok a hatókörén kívül játszódnak le, s oly120