Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)
1995 / 45. szám
A tűzről, a vízről és a lelek egységéről (Kleist: Heilbronni Katica - Vígszínház) Az évad egyik nagy „teljesítménye” számomra a Vígszínház működése. Az a tény, hogy az épület felújítása alatt sem elégedtek meg a Pesti Színházzal és az itt-ott tartható vendégfellépésekkel, hanem állandóan pénzhiányról síró korunkban szinte hihetetlen dolgot vittek véghez: létrehozták a „Sátort”, egy ideiglenes játszóhelyet a Nyugati pályaudvar mellett. Ráadásul a Sátorban jelentős bemutatókat tartottak. Ezek közül számomra a legérdekesebbnek Kleist Heilbronni Katicája bizonyult Eszenyi Enikő rendezésében. Ismét egy olyan produkció, melynek alkotóit nem kötötte gúzsba sem a klasszikus szöveg interpretálásának, sem a magyar színházi stílusnak a hagyománya. A színésznő harmadik rendezése igazolta, amit már első két munkája alapján is tudtunk: kitűnő érzéke van a látványteremtéshez, a színpadi lebonyolításhoz. Kialakított maga körül egy jól működő alkotóközösséget, képes sajátosan értelmezni klasszikus műveket, légkört tud teremteni. Kleist legtöbb értelmezési vitát kiváltó műve, melyet Goethe elolvasása után állítólag tűzbe vetett, többrétegű, összetett mű. Külsőségeiben a német színpadokon még akkor is (1810-et írunk) népszerű történelmi lovagdrámát idézi, de ez a fölidézés inkább a „lovagvilág” és a vele járó szigorú rendi tagozódás kritikája. Benne van a romantikus művekből elmaradhatatlan szerelem - bár kérdés, hogy Katica sugallatos álma által kiváltott tűzön-vízen át való ragaszkodása Vihar Friderikhez illethető-e ezzel a szóval -, az egész voltaképpen mégis mese, átszőve fantasztikus elemekkel, csodákkal és a műfaj megkívánta szerencsés befejezéssel. Eszenyi és csapata (az előadást komplexitása miatt elsősorban csapatmunkának tartom, nem kisebbítve ezzel a rendező érdemeit) a belső egység és a hasadtság szembeállítására, a valóság és a fantasztikum, a komolyság és irónia kettősségére építi az előadást. A „komplementer ellentétek” jelentőségét azzal emeli ki, hogy a darab alcímében is szereplő őselemhez (A tűzpróba) oda teszi a színpadra annak ellentétét (s egyben kiegészítését), a vizet. Az elemek ellentétének evidenciája mellett így Katica tűzpróbáján kívül utal a középkori boszorkányperek két alapvető elemére a tűz- és vízpróbára is. A másik, előadást meghatározó, egymást kiegészítő ellentétpár a jó és a rossz, Katica és Kunigunda értelmezése. Frideriknek meg kell tapasztalnia a rosszat, hogy a jót értékelni tudja, de Kunigunda mechanikus testisége (az előadásban Szabó Gabi megformálásában, hatalmas vörös konty-kúpjával torz, de látványként korántsem visszataszító alak) és Katica szinte testtelen, angyali „lelkisége” elválaszthatatlanul összefügg, maga a jó és a rossz is csak egymás függvényében értékelhető. Katica első megjelenésekor rögtön fölidéződik az angyal. Ahogyan a bírósági tárgyaláson kis fehér ruhájában, törékeny alakjával, göndör szőke hajával, a hátára vetett - és szárnyakat idéző - kalapjával megjelenik, az egyúttal a figura rendezői értelmezésének képi megjelenítése. Kerekes Éva azután tökéletes egységben, hallatlan következetességgel játssza végig Katica szerepét. Annyira, hogy a néző tudatában szinte azonosul vele, el sem tudjuk képzelni, hogy másmilyen is lehetne, vagy, hogy más is játszhatná. Színésznő és szerep olyan fokú egymásra találásáról van szó, hogy, azt gyanítom, a rendezői értelmezést (legalábbis részben) Kerekes inspirálta, az alak neki - de egyúttal kissé róla is - készült. Nincs ebben a Katicában semmi eszelősség, semmi eszét vesztett lángolás, belső énjétől ösztön-énjétől hajtva, a, jiem cselekedhet másképp” természetességével követi Frideriket és visel el minden megpróbáltatást. Az angyal-utalás fokozza a meseszerűséget is, egyúttal érthetővé és természetessé teszi a „tűzpróba” kiállását, de az angyalok „nemtelensége” magyarázza Friderik távolságtartását, azt, hogy mint nőt észre sem veszi Katicát. Kunigunda viszont „formailag” nő. Sudár, magas termetű, formás keblű, kúpba tornyozott vörös hajkoronájával igazán feltűnő jelenség. Persze nem 101
