Szivárvány, 1995 (16. évfolyam, 45-46. szám)

1995 / 45. szám

vonzó, mert abszolút hideg, gépies, bábszerű. De nem is visszataszító. A fürdőház jelenetben is ez az üres forma lepleződik le. Ő a másik véglet, Katica ellentétpárja, aki ugyanolyan természetes módon gonosz, rossz, ugyanúgy az ösztön-énjétől vezetve, ahogyan a másik jó. Ő tehát a másik egységes, egyenes vonalú szereplője a darabnak. Velük szemben áll Vihar Friderik Sugár grófja a maga lelki hasadtságával, a választási kényszerrel, melyet nem tud megoldani. A bensőjében dúló harccal egyrészt a „lélek és a test” közötti választás kényszerével, másrészt az ösztönei, ösztön-énje diktálta, az „álom” sugallta Katica jósága, és a társadalmi szokások kényszere a „super ego” diktátuma, a „rangjához méltó asszony” között. Kaszás Attila alakítását a Grófnak ez a belső bizonytalansága határozza meg. Ez teszi értelmezhetővé és elfogadhatóvá a dráma elemzése során sokat vitatott korbácsolást. Katicával szembeni durvaságát. A választás kényszere és a bensőjében dúló harc, a döntésképtelenség, melynek beismerése a lovaghoz méltatlan gyengeség beismerése lenne, váltja ki Friderik agresszióját. így válik hitelessé a Katicához való viszonyában végbemenő változás is. Katica angyali, természetfölötti természetességgel hozza ki az égő palotából a dobozt, háta mögött a természetfölöttiséget képviselő, erősítő angyal- Kerubbal, s egyszerre csak óriási robajjal lezuhan mögötte a fal. Ez az esemény teszi világossá, hogy Katica ott is pusztulhatott volna. Ekkor döbben rá - először talán csak tudat alatt - Sugár grófja, hogy Katica esendő, halandó, hús-vér ember, ráadásul nő. Nő, akiben annyi jóság, hűség, ragaszkodás van iránta, akivel talán boldog is lehetne! Ez a rádöbbenés Kaszás Friderik-alakításának a csúcspontja. A kettősségben vergődés másik interpretációja Gottschalk, Cserna Antal megformálásában. Gottschalk, Sugár szolgájaként inkább hatása alatt van Katicának, ő jobban hallgat az ösztöneire, hamarabb föladná a társadalmi korlátozásokat, másrészt - valahol legbelül - ő is vonzódik Katicához, de ezt a vonzódást elnyomja hűsége urához. Cserna játékában minden a jelzések szintjén jelenik meg, a színész általam látott talán legjobb alakítását nyújtja. Az alakok jellemzésében a mozgások, gesztusok legalább egyenértékűek a szavakkal, a dikcióval. A mozgás mint kifejezőeszköz széles skálán van jelen az előadásban, a néma fiú (Izsák) szinte pantomimes mozgáskarakterétől, Kunigunda mozgás-mechanikáján, a Császár paralitikus csúszás-mászásán át Gottschalk, Friderik és Katica aprólékosan kidolgozott finom gesztusrendszeréig. Az előadás másik meghatározó eleme a látvány. Ebben jelenik meg a tűz és a víz kettőssége: a színpad elején található medence, Katicát csónakon hozzák, zuhogó eső, a vizes, mocsaras területet idéző fólia, melyen, mint a mocsárban, ugrálva, nagyokat lépve közlekednek a szereplők, másrészt a gyertyák, fáklyák képviselte élő tűz, valamint a villámok, az égő várkastély stb. A víz az előadáson végighúzódó irónia és komolyság kettőségének is fontos eleme. Ironikus az említett mozgás a mocsárban, de a medencében is fokozatosan „megfürdik” mindenki. Ironikus a lovagi világ megjelenítése, a lovagi bajvívást lehetetlen volna komolyan venni. Friderik és Miksa bajvívása így ironikus, jelmezük a jégkorongkapusok védőfelszerelését idézi. A vívás maga teljességgel komolytalan, Miksa és Friderik legfőbb gondja, hogy mozdulni bírjon, és ne essen el a felszerelésében. Szinte a kard mozgatja őket, nem ők a kardjukat. Ha elesnek, képtelenek fölállni, úgy kell őket föltámogatni. Friderik végül a medencébe löki be Miksát, majd ő is utána zuhan. A „sportfelszerelés” mint az irónia forrása még egyszer megjelenik - ismét a lovag-világ ironizálásában -, amikor lóért kiáltva egy tornatermi lovat (tornaszert) hoznak be. Igaz, ez az ötlet kevéssé szerves, kevéssé „működőképes”, kissé túlzónak tűnik. Kevéssé szerencsés még a nyitójelenet, a bírósági tárgyalás megoldása is. A fölülről leeresztett, arcukat „rács” mögé rejtő bírák jelenléte statikus, a megoldatlanság érzetét keltik. A díszlet funkcionalitásában és látványában is kitűnő. A háttérben meredő domb a kardmarkolatot idéző keresztekkel, a súrló fényekkel megvilágított mocsár-fólia, a színpad fölé meredő „hídfő-áll102