Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
Sok újat kiderített mindenekelőtt a francia és a német orvostudomány a veleszületett szifiliszről is. Vérbajos anyák - ha egyáltalán élő gyereket tudtak szülni, hiszen gyakori volt közöttük a meddőség és a halvaszülés - súlyosan beteg magzatokat hoztak a világra. Mivel ezek száma egyre nőtt, nem utolsó sorban a szifilisz miatt kapott lábra a századforduló Európában a degenerációval kapcsolatos hisztéria: tehát az a tévhiedelem, hogy a vérbaj-járvány miatt az emberiség egyre nagyobb része degenerálódik, elfajul. Vannak, akik azt állítják, hogy összefüggés van a szifilisszel kapcsolatos pesszimizmus és a dekadens művészeti irányzatok között is. A borúlátásra bőven volt ok, hiszen a vérbaj százezrek egészségét döntötte romba, életét törte derékba. Az elmegyógyintézetek tele voltak paralitikusokkal, akiken igen gyakran a nagyzási téveseszme volt a betegség fő tünete. Néhány orvostörténész azt állítja, hogy a feleségnyakaztató Vili. Henrik angol király egyes politikai lépéseit is a sziftliszes fertőzés diktálta. Ebben lehet igazság, hiszen a brit uralkodó csakugyan vérbajos volt. Vitatott ellenben, hogy a kegyetlenségéről hírhedt Rettenetes Iván orosz cár tetteit is motiválhatta-e a luesz okozta idegrendszeri zavar. Az ugyanis a mai napig sem eldöntött, és valószínűleg örökre nyitva maradó kérdés, hogy a moszkvai uralkodó csakugyan a fertőzöttek közé tartozott-e. A nagy fordulat - ez Quétel könyve egyik fejezetének címe is - a századforduló körüli időkben következett be. A mikroszkópos módszerek kifinomodásával tisztázódott, hogy a betegséget egy dugóhúzó alakú, spirális mozgással tovahaladó baktérium okozta. A német Paul Ehrlich célul tűzte ki, hogy olyan kémiai anyagot talál, amely megkíméli a szervezetet, de elpusztítja a Trcponémát. Mivel közismerten türelmes ember volt, munkatársával, a japán Satashiro Hátával együtt hatszázöt vegyületet próbált ki, amíg a híres 606-os, amely a keresztségben a salvarsan nevet kapta, meghozta az eredményt. A szifilisz gyógyíthatóvá vált, Paul Ehrlich álma a varázsgolyóról, amely célba talál, de nem árt a szervezetnek, megvalósult. Paul Ehrlich felfedezésével egyenrangú az angol Alexander Flemings: a penicillin előállításával a szifilisz végleg legyőzhetővé vált. Ez sajnos nem jelenti azt, hogy egyszer és mindenkorra el is tűnt volna a rendelőkből és a kórházakból. 1950 után mintegy másfél évtizedig csakugyan így látszott. Az orvosegyetemeken nem tudtak friss szifiliszes beteget mutatni az orvostanhallgatóknak, és egyes statisztikai hivatalok törölték a betegségokok közül a vérbajt. Megint vissza kellett állítani: a hatvanas évektől világszerte újra tombol. Régi rettegett súlyát azonban nem nyerte vissza. Az antibiotikumokkal a vérbaj - ha a beteg fegyelmezetten aláveti magát a terápiának - teljes mértékben gyógyítható, az ijesztő szövődmények, a paralízis, a tabes és a veleszületett csecsemőkori forma teljesen eltűntek. A problémát az jelenti, hogy mire a beteg orvoshoz kerül, addigra már továbbadta a fertőzést valakinek - vagy még inkább valakiknek -, aki vagy akik csak később jutnak el az orvoshoz. Az első világháború körüli időkben jelentősen meggyengült, majd 1945 után teljesen megszűnt a szifilisszel kapcsolatos ütkolózás, álszenteskedés és képmutatás. A közegészségügyi hatóságok rádöbbentek, hogy a hallgatás súlyosbítja a bajt, és felvilágosító füzetekkel, plakátokkal, újságcikkekkel próbálták jobb belátásra bírni a közönséget, mindenekelőtt a különösen veszélyeztetett katonákat és tengerészeket. A mozgófilm feltalálásával megszületett a szifilisz-ellenes egészségügyi felvilágosító film, amelyekből nagy előszeretettel vetítettek a laktanyákban. Ezek az általában primitív 86
