Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
HARMAT PÁL A szifilisz története Claude Quétel: History of syphilis. Polity Press, Cambridge,342 1. A világ jelentős jubileumot ünnepel: 1992-ben van ötszáz éve, hogy Kolumbusz Kristóf felfedezte Amerikát - és a szifiliszt. A magyarul vérbajnak, vagy régebben bujakómak nevezett súlyos betegség több mint négyszáz évig olyan rettegésben tartotta az emberiséget, amihez korunkban csak a ráktól vagy még inkább az AIDS-től való félelem mérhető. A járványok társadalmi hatása sokszor nehezen túlbecsülhető. Ez még az olyan ártalmatlannak tűnő kórképre is vonatkozhat, mint amilyen az influenza: az 1918-as spanyol náthának az egykori leírások szerint több ember esett az áldozatául, mint a négyéves világháborúnak. Mivel a szifilisz kizárólag szexuális érintkezés útján terjed, szociális vonatkozásai még sokrétűbbek, jelentősebbek. Nem véletlen tehát, hogy az Újvilágból behurcolt kórkép felébresztette nemcsak a bőr- és nemigyógyászok vagy az orvostudomány más szakágait művelők, hanem a történészek, a pszichológusok és a szociológusok figyelmét is. A francia Claude Quétel jelentős monográfiát írt a szifilisz történetéről, amely 1990-ben jelent meg angol fordításban egy Cambridge-i kiadónál. Az előszó címe - A szifilisz kulturális jelenség - megadja a mű vezérmotívumát. Nem diagnosztikai vagy terápiás részletekről, a tünettanról vagy a prognózisról olvashatunk benne, hanem a luesznek is nevezett kórkép egyfajta művelődéstörténetéről. A könyv nem elsősorban orvosoknak, hanem az érdeklődő nagyközönségnek készült. A mai napig folyik a vita arról, hogy a vérbajt vajon valóban a frissen felfedezett amerikai földrészről hurcolták-e be a spanyol felfedezők, vagy pedig valamilyen más okból árasztotta el 1493-tól, a Kolumbusz vezette hajóhad visszatérése utáni Európát, majd a többi földrészt is. Az ugyanis tény, hogy a már akkor is létező "európai közvélemény" figyelme 1495 után terelődött az új - ahogy akkor nevezték - "francúz nyavalyára", francia betegségre. Egyesek szerint a szifilisz már az antik korszak óta létezett az öreg földrészen. A prekolumbiánus szifiliszes csontok kiásása Észak- és Dél-Amerikában, hiányuk az 1493 előtti Európában a kérdést a szifilisz úgynevezett "amerikanista" felfogása javára döntötte el. Ellentétben a másik, még elterjedtebb, de általában kevésbé veszélyes nemi betegséggel, a gonorrhoeával, vagy magyar nevén a kankóval, amely csakugyan időtlen idők óta szedi áldozatait Európában és a Földközitenger vidékén, a szifilisz XV. századi, ha úgy tetszik, "amerikai import". De nemcsak az európaiak egészsége sínylette meg Kolumbusz nevezetes útját: mintegy cserébe a vérbajért, az indiánok a kanyarót, a himlőt, az influenzát, a vérhast, a leprát, a tífuszt és a pestist kapták meg az európaiaktól. Mivel ezeknek a betegségeknek a kórokozói az immunológiai szempontból teljesen védtelen amerikai őslakókra zúdullak, a becslések szerint kilenctizedük esett áldozatul a járványoknak. Az 83
