Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
Az első máya metropolisz, El Mirador a mai Guatemala területén Krisztus születése előtt épül föl a trópusi őserdők közepén. Amikor a római birodalom összeomlik, Yucatán déli torkában már áll Tikál hatvanöt méter magas piramisa. Nagy Károly uralkodása idején virágzó város-állam a mai Hondurasban Copán, Chiapasban Palenque, Quintana Rooban Coba. Európa még a legsötétebb középkor ingoványában támolyog - honfoglaló őseink a keleti pusztákon nyargalásznak -, amikor a maya csillagászok megalkotják a legtökéletesebb naptárt, följegyzik a csillagok állását, a bolygók mozgását és előre jelzik a holdfogyatkozásokat. Matematikusaik a számok megszállottjai, a végtelenbe mérik az időt. írástudóik művészi rajzkészségre valló hieroglifákkal papírra írják a kódexeket. A máya társadalom nagyszerűen szervezett, a város-államok élén álló, isteni eredetű dinasztiákkal, nagytudású főpapokkal, tudósokkal, csillagászokkal, építészekkel, művészekkel, katonákkal, mesteremberekkel, kereskedőkkel, földművelőkkel. Időszámításunk után kétszázötven és kilencszáz között, a "klasszikus korban" százával, ezrével épülnek a piramisok, paloták, templomok. Nem szerveződik meg az egységes máya birodalom, minden város-állam független, de élénk köztük a kapcsolat. A húsz-harminc vagy éppen ötvenezer lakosú városokat utak kötik össze, cserekereskedelem révén a különböző vidékek termékei eljutnak mindenüvé. Az "Újvilág görögjei" - mondja róluk az analógiát kereső európai szemlélet. Kőből épült és kőbevésett emlékeik fönnmaradtak. De hogy mit jegyeztek föl kódexeikbe, gondolataikról, bölcseletükről, költészetükről alig tudunk valamit. A kódexek hamuvá váltak... A yucatáni Maniban 1562 július 12-én lobban föl a végzetes máglya. A hagyomány szerint Diego de Landa, Yucatán korlátolt inkvizítora, fanatikus püspöke maga gyújtotta meg, miután összeszedetett valamennyi föllelhető kódexet, manuskriptumot. "Nincs ezekben más, csak babonaság és az ördög hamissága" - indokolta meg. Mindössze három kódex-töredék menekült meg a könyvégető auto-da-féből, melyeket ma madridi, párizsi, drezdai kódexként tartunk számon. Hogy mégis bepillanthatunk a máyák szellemi és mítosz világába, annak köszönhetjük, hogy a 16. században akadtak olyan névtelen vagy elfeledett nevű latin betűkkel író és spanyolul tudó indiánok, akik máya nyelven leírták és spanyolra fordították a "Csilam Bálám" könyveket és a "máya bibliaként" emlegetett "Popul Vuh"-1. Az már a történelem grimasza, hogy éppen Landa páter visszaemlékezése, a "Reláción da las Cosas de Yucatán" egyik legfontosabb forrásmunkánk. Miután Madrid is megsokallta inkvizíciós buzgalmát és visszarendelték Spanyolországba, száműzetésében, a guadalajárai kolostorban írja meg művét... Amikor a 16. században a spanyolok eljutnak Yucatánba, a máya városok, néhány kivétellel már elhagyottak, lakatlanok. Hogy mi késztette vagy kényszerítette lakóikat, részben már a kilencedik század végén, nagyszerű városaik elhagyására, a máya világ egyik rejtélye. Spanyol katonák, szerzetesek jelentéseikben hírt adnak ezekről, ám a világ nem vesz tudomást létezésükről. Évszázadok peregnek le, a buja trópusi őserdő lassan birtokba veszi, elnyeli ezeket az "elfelejtett városokat". Csak a 19. század közepén 73
