Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
KUTASI KOVÁCS LAJOS A Tollas Kígyó nyomában Yucatáni jegyzetek 1991 decemberében ötödmagammal, lányommal, két fiammal és vejemmel Los Angelesből Mexikóba röpültem a Yucatán félszigetre. A "családi expedíció" a legtalányosabb indián civilizáció emlékeit, az őserdők mélyén a máya romvárosokat kereste föl. Erről az útról készültek jegyzeteim. Már a Mexikói-öböl fölött szakadoznak a fellegek, s mikor Yucatán fölé érkezik az "Azteca de Oro", a mexikói légitársaság gépe, már teljesen felhőtlen az ég. Jól láthatom az alattunk lassan elúszó tájat, az őserdő sűrű szövésű zöld szőnyegét. Amazóniára emlékeztet, noha mégis más. A lombtengert nem törik föl fényestestű kígyóként tekergő dzsungel-folyók, hisz Yucatánnak nincs egyetlen folyója se. Csak magányos tengerszemhez hasonló víztükrök, "cenoték” csillannak föl, a félsziget természetes vízgyűjtői. Olyasféle várakozás és feszültség van bennem, mint 1989 májusában, amikor Peruban, Limából Cuzco felé röpültem a holdbéli tájat idéző Andok kopár gerince, alvó vagy szunnyadó vulkánjai, havas csúcsai, haragos mély völgyei fölött. Akkor az inkák ösvényei felé igyekeztem - most a mayák világába akarok bepillantani. Ősi, halott kultúrákkal történő találkozásban van valami döbbenetes és szomorú. Monumentális történelmi színpad, rég véget ért dráma eltűnt szereplőivel. Esőisten, Tollas Kígyó, Chichén Itza, Palenque. Efféle szavak, fogalmak, városnevek merülnek föl emlékezetembe, melyeket majd az élmény forrósít át, tölt meg tartalommal. Várakozás és bizonytalanság is kavarog bennem: vajon mit árulnak el az őserdő szövevényes takarójából kibontott piramisok, templomok, paloták, "teocalliknak" nevezett struktúrák, kőlapokra vésett különös figurák, bonyolult hieroglifák, elmosódott domborművek, lecsonkult szobrok? Az őserdő függönyét szét lehet hasítani éles bozótvágóval, az Idő függönye mögé csak egy-egy kis résen pillanthatunk be. A máyák földjére érkezem. Ez az indián nép nemcsak a legmagasabb rendű civilizációt teremtette meg az amerikai kontinensen, hanem a leghosszabb életűt is. Az Andokban az inkák birodalma - mely számos korábbi kultúrából alakult ki - alig háromszáz évig áll fönn. Nem hosszabb a története a hódítások révén összekovácsolt azték impériumnak sem. A máyák története időszámításunk kezdete előtti kétezer évre nyúlik vissza, és a 15. században záródik le. Három és fél ezer esztendő! 72
