Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 36. szám

az emberségesség elvével, főleg a kisebbségekkel szemben. Gondoljunk csak a romániai és a szlovákiai többségi médiumok némelyikének bolsevik-fasiszta hangú magyar kisebbség-ellenes uszító kampányaira.

K.Cs.: Elég rendszeresen eljut hozzám a nyugati magyar sajtó néhány fóruma, ezen belül is kiemelt helyet foglal el a Nyugati Magyarság, aminek te is egyik szerkesztője vagy. És innen nyert tapasztalataim azt mutatják, hogy ezekben sem érvényesülnek igazán a sajtó kontrolláló szerepére vonatkozó, általam is helyeselt elvi nézeteid: olyan hangot használnak a hazai eseményekkel, közállapotokkal és azok ismertetésével kapcsolatban, amelyik egyoldalú, és pártatlannak a legnagyobb jóakarattal sem nevezhető. Ez minek köszönhető, és mennyiben tükrözi a magyar emigráció meghatározó köreinek közhangulatát?

N.K.: Hogy kritikádra reflektáljak, hadd hangsúlyozzam: az emigrációban is változási folyamatok mentek végbe a közelmúltban. Magyarországon a szabad sajtó kialakulásával létrejöttek olyan orgánumok is, amelyek szélsőséges nézeteknek adnak teret, és a nyugati magyar sajtóforumok egy része sajnos ezeknek a hullámhosszára állt rá. Mostanában viszont e tekintetben változás érzékelhető. Erről állandóan folynak a disputák közöttünk is, folyik az önértékelés, alkalomadtán az önátértékelés, aminek a középpontjában az van, hogy nekünk nem a pillanatnyi otthoni belpolitikai hatalmi erőviszonyokhoz, pártkonstellációkhoz, netán a harsány hadakozókhoz igazodva kell kialakítanunk a saját szellemi profilunkat. Személy szerint magam is ilyen irányban igyekszem munkálkodni, mert egyáltalán nem tartom jónak, hogy az itteni sajtó egyszerűen csak leképezze az otthoni médiumokból kirajzolódó csatateret.

K.Cs.: Számomra a fő gond, hogy ezt a - te kifejezéseddel - csatateret a kinti sajtó nem leképezi, hanem csak annak egyik oldalát, kizárólag az egyik fél nézőpontját teszi láthatóvá.

N.K.: Igen, valóban érzékelhető bizonyos mérvű egyoldalúság. Ennek hívei azzal érvelnek, hogy akármim van is, ez a hosszú idők óta első ízben szabadon választott hazai demokratikus otthoni kormányzat, és nekünk itt kint az a feladatunk, hogy ezt tisztelgőén támogassuk. Mi többiek, akiknek a minőségi, szabad sajtóról más a véleményünk, ilyenkor arra szoktuk figyelmeztetni vitapartnereinket, hogy a kormányok, politikusok és pártok jöhetnek és mehetnek, nekünk itt viszont nem az a missziónk, hogy négyévenként az otthoni választási eredményekhez igazodva módosítgassuk saját nézeteinket. Nekünk nem üres frázis vagy párt-szlogen, hogy mi a nemzetben mint egészben gondolkozunk.

K.Cs.: A Nyugati Magyarság című lapnak korábban egyik fő organizátora voltál, újabban lazult a szerkesztőséggel az együttműködésed. Ennek mi az oka?

N.K.: Egy éve nem vagyok társszerkesztője a lapnak, de az együttműködésem vele nem szűnt meg. Sőt, azon igyekszem, hogy segítsek a lapnak visszatérni arra az útra,

67