Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
hogy a Magyarok Világszövetsége - amelynek demokratikus és hatásos működése nagyon fontos az összmagyarság számára - belsőleg megtisztultan kezdjen új lappal. Az 1970 óta működő Anyanyelvi Konferenciának - azelőtt ugyancsak elsősorban a nyugati magyarságot támogató nemzetközi magyar nyelvi és kulturális mozgalomnak például nincs ilyen múlt-bevalló cezúra-dokumentumra szüksége, mert noha néha szorongatott - és a Magyarok Világszövetsége által is sokszor drasztikusan korlátozni próbált - körülmények között kellett működjön, de olyan egyértelműen humanista, szabadság-érvényesítő szándékú határozottsággal állt ki mindig az összmagyarságért és ezen belül s magyar kisebbségekért, és olyan politikai propagandától mentes, színvonalas és "tiszta forrásokból” merítő, nemzeti hagyományokat ápoló tankönyveket, programokat alkotott, hogy húsz éves munkásságát inkább kiegészítő, kibővítő, mintsem fordulatokra kényszerülő módon végezheti a jövőben. K.Cs.: A Kónya-dolgozat egyik legnagyobb vihart kavart passzusa az volt amelyik épp a médiumok központi ellenőrzését vette célba. Azért támadják sokan a koalíció "héjái" közül a médiumokat, mert olyanféle nyilvánosságnak is teret engednek, ami az általad idézett amerikai gyakorlatban mint ellennyomás-gyakorló erő működik a központi végrehajtás túlhatalmával szemben. N.K.: Tudtommal sem a Kónya-dokumentum, sem az ezt támogató nyilatkozatok nem voltak az Országgyűlés elé terjesztett törvényjavaslatok. Ha mégis azzá válnának, én csak azt tudom mondani, hogy ellene vagyok a sajtószabadságot korlátozó bármiféle központi intézkedésnek, és úgy gondolom, elég erős a magyar parlament ahhoz, hogy az ilyen törekvéseknek alkalomadtán majd gátat vessen. Más kérdés, hogy korántsem vagyok elégedett a mai magyar sajtó egészével. Ugyanis kezdi leképezni a nyugati sajtónak azt az áldatlan gyakorlatát, ami szerint csak az számít hímek, ami rossz hír, s mint ilyen, szenzáció, lévén, hogy ezzel lehet a lapot eladni. Más szóval, a sajtó egy része egyre kevésbé tájékoztat, e helyett egyre harsányabban érvényesíti az említett üzleti szempontot. Szándékosan nem említek lapcímeket, mivel ez egyenes ellenzéki lapokra éppúgy jellemző, mint néhány olyanra, amelyik magát kormánypártnak gondolja. Olykor habozás nélkül "csípőből lőnek" egymásra, kizárólag párt-érdekeket tartva nyíltan vagy burkoltan szem előtt, s közben teljesen szem elől tévesztve a korábban már említett tizenhatmilliós magyarság közös érdekeit. K.Cs.: A függeüen, demokratikus rendszerekben a médiumokon belül a parlamenti pártok közti arányokat mennyire szokták tükrözni a vélemények közti arányok? N.K.: A mérvadó, a minőségi médiumokban nem szokták. A sajtó, mint "negyedik hatalom", független és önálló hatalmi ág kell hogy legyen, melynek feladata az olvasó tájékoztatása, a közvélemény mozgósítása és ezen keresztül a másik három közhatalom nyilvános kontrollja. Ezért képtelen számonkémi rajta bármely másik hatalmi ág belső arányainak mechanikus visszatükrözését. Különben sem helyes, ha mereven értelmezzük a többségi elvet, mert az korántsem biztos, hogy minden esetben azonos 66
