Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
két oldal között helyezkedik el az a - szerintem - többségi vélemény amelyik szerint az erkölcsi elmarasztalásnak meg kell történnie, nem bosszúvágyból, hanem a nemzettudat etikus magatartás-normái helyreállítása érdekében. Törvényi felelősségrevonást tapasztalataim szerint a józan többség legföljebb azokkal szemben tart elképzelhetőnek, akik valóban bűncselekményeket követtek el. Akinek a vétke mindössze annyi volt, hogy részt vett egy hajdan bűnöket is elkövetett szervezet vagy intézmény tevékenységében, de ő maga személy szerint emberellenes cselekedeteket nem követett el, azoknak az itteni konszenzus szerint részvételük tényét nyilvánosságra kell ugyan hozni, de ennél a normális ítéletnél többet nem kell tenni velük szemben. ítéletük legyen az, amit a köz megvetése jelent. Egyvalami vitathatatlan: általános közkívánalom idekint, hogy tétessék világossá: a történelemben cezúra van, és ennek vannak személyi, életút-beli konzekvenciái is. Ez különösen drámai hangon fejeződik ki olyan alkalmakkor, amikor egy-egy összejövetelünkön valaki elmondja, hogy a minap érkezett vissza Budapestről, ahol az utcán szembetalálkozott valamelyik egykori "verőlegényével", aki ma esetleg kiemelt nyugdíjat kap. Vagy amikor azt tapasztaljuk, hogy ugyanazok írnak "szakértőként" az emigráns magyarságról új hangszerelésben odahaza cikkeket, akik régebben évtizedekig azzal a feladattal voltak megbízva, hogy jelentéseket írogassanak a mi itteni tevékenységünkről és magyarországi kapcsolatainkról "szerveknek". Hát ilyenkor valóban elhangzik, hogy az ilyen alakok további működését mindenképp el kellene lehetetleníteni... Ezzel kapcsolatban érzem fontosnak elmondani: komoly kérdés számunkra a Magyarok Világszövetségének ügye. Jövőre rendezik meg a magyarok harmadik világtalálkozóját Budapesten. Addigra elengedhetetlennek tartjuk azt, hogy megjelenjen egy dokumentált cezúra, könyv vagy füzet formájában, amely részletesen és pontosan adatolja azt, hogy az elmúlt évtizedek során kik, milyen III/III-as és még ki tudja milyen kémelhárító-külügyes, meg belügyes rangban vettek részt a Magyarok Világszövetsége nevű szervezetben, amelynek az utóbbi húsz évben a sok jó szolgálat mellett köztudottan a besúgás, a diverzió, a propaganda, a kémkedés is feladata volt. Dokumentálni kell tehát, hogy milyen megbízatással, milyen célokkal, milyen módszerekkel, milyen személyi állománnyal működött ezelőtt a Magyarok Világszövetsége, hogy milyen mértékben és milyen mélységben történtek eddig személyi, szerkezeti és célkitűzésbeli változások és mik a jövőre vonatkozó tervei ennek a szervezetnek. Amíg ez a tisztázó cezúra-dokumentum meg nem jelenik, addig a Magyarok Világszövetségének a hitele a nyugaú magyarság körében nem lesz megalapozható. A múltat be kell vallani, és a javuló jelent, meg a jobbnak tervezett jövőt tényszerűen, világosan el kell határolni a diktatórikus múlttól. K.Cs.: Ez egyfajta változata volna a Magyarok Világszövetségére szűkítve az itthon emlegetett "Fehér könyv "-nek? N.K.: Szívesebben hívom "cezúra-dokumentumnak" mert a "Fehér Könyv" mint fordulat akarva-akaratlanul impikálja a vádemelés gondolatát. Ez pedig tőlem, és úgy tapasztalom: az itteniek többségétől távol áll. Ennek a "cezúra-dokumentumnak" - expozé a múltról, helyzetjelentés a jelenről, program a jövőnek - az volna a célja, 65
