Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 36. szám

két oldal között helyezkedik el az a - szerintem - többségi vélemény amelyik szerint az erkölcsi elmarasztalásnak meg kell történnie, nem bosszúvágyból, hanem a nemzet­tudat etikus magatartás-normái helyreállítása érdekében. Törvényi felelősségrevonást tapasztalataim szerint a józan többség legföljebb azokkal szemben tart elképzelhető­nek, akik valóban bűncselekményeket követtek el. Akinek a vétke mindössze annyi volt, hogy részt vett egy hajdan bűnöket is elkövetett szervezet vagy intézmény tevé­kenységében, de ő maga személy szerint emberellenes cselekedeteket nem követett el, azoknak az itteni konszenzus szerint részvételük tényét nyilvánosságra kell ugyan hozni, de ennél a normális ítéletnél többet nem kell tenni velük szemben. ítéletük legyen az, amit a köz megvetése jelent. Egyvalami vitathatatlan: általános közkívá­nalom idekint, hogy tétessék világossá: a történelemben cezúra van, és ennek vannak személyi, életút-beli konzekvenciái is. Ez különösen drámai hangon fejeződik ki olyan alkalmakkor, amikor egy-egy összejövetelünkön valaki elmondja, hogy a minap érke­zett vissza Budapestről, ahol az utcán szembetalálkozott valamelyik egykori "verőle­gényével", aki ma esetleg kiemelt nyugdíjat kap. Vagy amikor azt tapasztaljuk, hogy ugyanazok írnak "szakértőként" az emigráns magyarságról új hangszerelésben odahaza cikkeket, akik régebben évtizedekig azzal a feladattal voltak megbízva, hogy jelenté­seket írogassanak a mi itteni tevékenységünkről és magyarországi kapcsolatainkról "szerveknek". Hát ilyenkor valóban elhangzik, hogy az ilyen alakok további műkö­dését mindenképp el kellene lehetetleníteni... Ezzel kapcsolatban érzem fontosnak elmondani: komoly kérdés számunkra a Ma­gyarok Világszövetségének ügye. Jövőre rendezik meg a magyarok harmadik világta­lálkozóját Budapesten. Addigra elengedhetetlennek tartjuk azt, hogy megjelenjen egy dokumentált cezúra, könyv vagy füzet formájában, amely részletesen és pontosan adatolja azt, hogy az elmúlt évtizedek során kik, milyen III/III-as és még ki tudja milyen kémelhárító-külügyes, meg belügyes rangban vettek részt a Magyarok Világ­­szövetsége nevű szervezetben, amelynek az utóbbi húsz évben a sok jó szolgálat mellett köztudottan a besúgás, a diverzió, a propaganda, a kémkedés is feladata volt. Dokumentálni kell tehát, hogy milyen megbízatással, milyen célokkal, milyen módsze­rekkel, milyen személyi állománnyal működött ezelőtt a Magyarok Világszövetsége, hogy milyen mértékben és milyen mélységben történtek eddig személyi, szerkezeti és célkitűzésbeli változások és mik a jövőre vonatkozó tervei ennek a szervezetnek. Amíg ez a tisztázó cezúra-dokumentum meg nem jelenik, addig a Magyarok Világ­­szövetségének a hitele a nyugaú magyarság körében nem lesz megalapozható. A múltat be kell vallani, és a javuló jelent, meg a jobbnak tervezett jövőt tényszerűen, világosan el kell határolni a diktatórikus múlttól. K.Cs.: Ez egyfajta változata volna a Magyarok Világszövetségére szűkítve az itthon emlegetett "Fehér könyv "-nek? N.K.: Szívesebben hívom "cezúra-dokumentumnak" mert a "Fehér Könyv" mint fordulat akarva-akaratlanul impikálja a vádemelés gondolatát. Ez pedig tőlem, és úgy tapasztalom: az itteniek többségétől távol áll. Ennek a "cezúra-dokumentumnak" - expozé a múltról, helyzetjelentés a jelenről, program a jövőnek - az volna a célja, 65

Next

/
Thumbnails
Contents