Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 36. szám

és nemzetnek is a tagja. Nagy vívmánynak tartjuk, hogy végre eljutottunk odáig, hogy ezekről a kérdésekről Budapestről felelős politikusok is ilyen fölfogásban szólnak a világ színe előtt. Ne feledjük el: még mindig nem kodifikálták, nem ismerték el, tehát nem védik sem az ENSZ-ben, sem egyéb nemzetközi fórumokon, sem államok, kormányok alapokmányaiban, szerződéseiben a nemzeti kisebbségek kollektív jogait, kultúrájuk fenntartásának, tanításának, művelésének, gyakorlásának biztosítását mint az alapvető emberi jogok egyikét. E jogok védelmének, elismertetésének elérése mindannyiunk sürgető felelőssége és feladata.

K.Cs.: Más téma: az utóbbi időben különösen fölerősödött - főleg Kónya Imre nevezetes dolgozatának nyilvánosságra kerülése után - a kriüka az MDF-el, s általában a kormánykoalíció pártjaival szemben az ellenzékiek oldaláról, mivel az előbbiek, úgymond, egyre nyíltabban engedik szabadjára autoriter, etaústa ambícióikat, egyre leplezetlenebbül egyengetik az utat egy elavult retorikájú, neobarokkos, világháború előtti Magyarország-kép restaurálása előtt. De efféle kriúkával az MDF "kemény magjával" szemben nem csak a liberálisak léptek föl, hanem az MDF-en belül ún. "nemzeti" liberálisok egy csoportja is, köztük olyan ismert személyiségek, mint Elek István, Kiss Gy. Csaba, Beke Kata, stb. Vagyis megosztottság észlelhető magán a koalíciót vezető párton belül is. Az effajta megosztottság miként tükröződött az emigráció azon köreiben, amelyek erős MDF-beállítottsággal voltak a kezdetektől fogva jellemezhetők?

N.K.: Amikor én személy szerint a Kónya írást, majd az ezt követő sajtó-visszhangot olvastam, egyszerűen úgy fogtam föl, hogy ez megint valami olyan ami nálunk, Amerikában teljesen megszokott jelenség, csak odahaza tűnik még mindig szokatlannak. Mert miről is van szó? Minden többpárti demokráciában maguktól értetődnek a párton belüli viták és az, hogy ezeket a velük rivalizáló pártok éberen figyelik, elemzik, belőlük megpróbálnak a maguk számára is tanulságokat levonni, és ha lehet, eztazt profitálni. Angol kifejezéssel erre azt mondják: "storm in a teapot", - amolyan "vihar a teáskannában".

K.Cs.: "Storm in a teapot" ide vagy oda, itt a nézeteltérések olyan kérdésekben is felszínre ütköznek, amelyek százezerszám érinük a nyugati magyarságot is, lévén jelentős részük személyileg is érdekelt abban, mire jut az Országgyűlés a kormány Justiüa-tervével kapcsolatban, illetőleg hogyan fest majd a gyakorlati végrehajtás során a kárpótlás, az igazságtétel, a jóvátétel. Nehéz elhinni, hogy akik külföldön ezekben az ügyekben közvetlenül, sőt, anyagilag is érintettek, azok is csupán "teáskanna-vihart" látnak ezekben a hazai pártok közti és pártokon belüli vitákban.

N.K.: Igen, a múltbeli igazságtalanságokról, ezek elkövetőinek felelősségrevonásáról, a jóvátétel lehetőségeiről és módozatairól nálunk is sok beszélgetés és vita zajlik. És ebben a tekintetben nagyjából hasonló nézetkülönbségek vannak, mint odahaza. Itt is vannak, akik kemény elmarasztalást, vagy akár szankcionálást követelnének azokkal szemben, akik a múltban kompromittálták magukat. A másik oldal viszont azt mondja, hogy ideje már fátylat borítani a múltra, hagyjunk föl a múlt sebeinek újratépésével, tekintsünk inkább a jövőbe, arra figyeljünk, hogy merre menjünk tovább. De a

64