Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 36. szám

határokon kívül élő magyar kisebbségek kérdését, méghozzá jólkitapintható belpolitikai és pártideológiai érdekből.

N.K.: A magyar kisebbségek ügyeiben szót emelni nemcsak, hogy mindenki jogosult, hanem ez mindenkinek kötelessége is. Mi is önként vállalt kötelességünkén! tesszük ezt évüzedek óta nyugaton. Hogy most egymással versengenek ebben magyarországi pártok és csoportok? Azt mondanám, hogy eleddig sajnos nem elégséges e buzgalom eredménye.

K.Cs.: Antall József már miniszterelnökségének első napjától rendszeresen hangot adott annak a nézetének, hogy ő "tizenötmillió magyar miniszterelnöke", és azóta alacsonyabb beosztású kormányhivatalnokok szájából hovatovább politikai szlogenné vált. Még a Nemzeti Színház új igazgatója is arról tartott szűzbeszédet, hogy ő "tizenötmillió magyarnak" akar színházat teremteni. Nemrég Göncz Árpád viszont egy interjúban azt hangsúlyozta: ő "mindössze" tíz és félmillió magyar polgár államfőjének tekinti magát. Azokénak tehát, akik a jelenlegi határokon belül élnek, szabatosan megkülönböztetve ezzel államot és nemzetet, állampolgárságot és nemzethez tartozást. A nem is túl burkolt polemikus él nyilvánvaló. Az összmagyarságban gondolkodás szempontjai felől hogyan értékeled a különbséget a két pozíció között?

N.K.: Ebben a kérdésben eléggé egyértelmű az itteni magyarság állásfoglalása. Nyugati országokban mi is tizenhatmillió magyar "lobbistáinak" tekintjük magunkat ahol csak szót kapunk. Mi nagy örömmel üdvözöltük azt a miniszterelnöki megnyilatkozást, hogy Antall József tizenötmillió magyar miniszterelnökének érzi magát: végre van egy olyan felelős magyar kormányfő, aki nyíltan kimondja, hogy a világban bizony tizenötmillió magyar él, - noha én jobban örültem volna, mert pontosabb lett volna -, ha nem tizenötről, hanem tizenhatról beszél.

K.Cs.: Nem mosódik-e ebben a miniszterelnöki kijelentésben túlzottan össze két fogalom, a nemzeté és az államé? Ne feledjük: Antall a mai magyar állam területén élő állampolgárok - s nem csak a magyar nemzetiségűek - meghatározott időre választott miniszterelnöke, nem pedig egy "szellemi nemzethaza" vezetője. Úgy érzem, az államelnök eltérő szóhasználata a tíz és fél millió magyar állampolgárról és arról szól, hogy ő az utóbbiak fejének tekinti magát, ebben a tekintetben pontosabban érzékelteti az itt rejlő nemzetközi jogi kelepcét, no meg azt, hogy a félreérthető-félreértelmezhető szóhasználat milyen támadási felületeket tesz szabaddá.

N.K.: A szóhasználat-beli eltéréstől függetlenül, Göncz Árpád szintén sokszor kifejezésre juttatta otthon is, külföldön - így Amerikában - is, hogy a magyar nemzet otthon élő része nevében számít annak a nemzet-résznek a segítségére, támogatására is, amelyik a határokon kívül él, bármilyen okok következtében került is oda. Mint ahogy arról is visszatérőig beszélt, hogy minden lehetséges fórumon igyekszik a határokon kívüli magyarság érdekeinek is hangot adni és azokat tőle telhetőén képviselni. Vagyis ő nem lát semmiféle ellentmondást aközött, hogy egyfelől egy állam feje, másfelől viszont mint gondolkodó fő, író, értelmiségi, egy államhatárokon túli szellemi hazának

63