Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 36. szám

dók érzékelhetően, és szerintem helyesen, nem a különbségekre vagy az esetleges szembenállásokra helyezték a hangsúlyt.

K.Cs.: Közvetve mégis jelzés-értékűnek érzem, hogy idén meghívottjaitok között egyáltalán nem szerepelt senki a liberális ellenzék képviselői közül.

N.K.: Dehogyisnem szerepelt. Egyik meghívott idei előadónk, Csoóri Sándor már akkor liberális és ellenzéki módon írt és cselekedett, amikor sokan mások még szólni sem mertek például a szomszédos országokban kisebbségben és nyugati országokban "szigeteken", szórványokban élő magyarságról.

K.Cs.: Csoóri Sándor karizmatikus helyzete a hazai belpolitikában az elmúlt két esztendő során megváltozott, sokakban némileg megingott az értelmiségen belül az a régi hit, hogy ő a "hídverő" a szembenálló végletek között. Amerikában ő már régóta viszonylag gyakori vendégetek. A ti köreitekben változott-e bármit is a megítélése?

N.K.: Mi első hozzánk látogatása óta - 1973-ban, Kosa Femccel együtt - az idei amerikai előadásaiig bezárólag azt tapasztaljuk, hogy Csoóri Sándornak a magyarság egészéről vannak hiteles szavai. Hasonló hiteles szavakat hallottunk a közelmúlt éveiben az MBK-találkozókon és a Magyar Öregdiák Szövetség - Bessenyei György Kör Rutgers egyetemi előadásain Sütő Andrástól és Konrád Györgytől, Czine Mihálytól és Vásárhelyi Miklóstól, Görömbei Andrástól, Pomogáts Bélától és Radnóti Sándortól, Püspöki Nagy Pétertől, Nagy Gáspártól és Mészöly Miklóstól, Kosa Ferenctől, Jeszenszky Gézától és Mécs Imrétől, Borbándi Gyulától, Für Lajostól, Dobos Lászlótól, Lőrincze Lajostól, Orbán Viktortól és Tőled - de hosszú lenne fölsorolnom a harminc év alatti többszáz előadónk mindegyikét.

K.Cs.: Kitérsz a kérdésem elől, ha minduntalan a határon túli magyarokra tereled vissza a szót, amikor én a hazai belpolitikai változások hatásai iránt érdeklődöm.

N.K.: Nem kitérek, hanem azért válaszolok így, mert ezek a kérdések számunkra nem elkülöníthetők. És ezzel kapcsolatban el kell mondanom: némi visszatetszést, de legalábbis elégedetlenséget valóban érzékelni lehetett az idei MBK összejövetelen a nyugaton élők körében amiatt, mert odahaza ennyire nagyok a belső megosztottságok, jóllehet most nagyon szükséges volna az összefogás és az egyetértés a legfontosabb közös ügyekben, mint amilyen például a határainkon kívül élő kisebbségi magyarság ügye is. Az itteni értelmiség ezt valahogy úgy artikulálja, hogy más dolog a politika, a pártok közötti természetes harc, és megint más azoknak a közös értékeknek az ügye, amelyeket ez a politikai iszapbirkózás a figyelem hátterébe tol.

K.Cs.: A két kérdés mégsem választható szerintem ennyire egyszerűen külön. Ugyanis annak egyik fontos tétje, amit te a hazai pártok közötti iszapbirkózásnak nevezel, az a képtelennek hangzó kérdés, hogy a politikai porond szereplői közül ki jogosultabb például a magyar kistubség vgyeiben szót emelni. És a kormány mögött álló pártok napi tapasztalatom és meggyőződésem szerint igyekeznek monopolizálni a

62