Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 36. szám
JULIAN PRZYBOS A szív egyenlete A levegőt zászlókkal megfojtották. A lázadók minden diadalív alapzatát aládinamitozzák! Ki vagyok én? Madarak száműzöttje. Toliam alatt legszéléig árad az asztal, túllép határain, mint tank, ha támadásra készül. Holnapi tűzzel lobog bennem már ma is a ház, gyorsabban támad a szív. A lámpaoszlopokról srapnel pattan: egyszerre gyújtották meg őket az utcán. Fegyveres katonadalban múlik, hörög a nappal. A rőt fűből elesettek bordái tozsolták át a pázsitot. Élőn megyek a létező városon át, mely már a múlté. Ki vagyok én Madarak száműzöttje. Kertek - az újhold mint ágról leváló tövis - A szabad és érzéketlen világ nélkülem teljesedik be és a babér csak őszi lombokat hullajt homlokomra ...hogy már sohase némuljak el Szelíden minden zsebet fészekké igazítanék az emberektől menekülő fecskéknek. Párizs, 1937 52
