Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 36. szám

Aludt a környék apraja-nagyja, s mindaddig semmi sem zavarta legtöbbjük főnyereményekkel és házasságtörésekkel kacérkodó álmait, míg Nagytermészetű Jóska jogos bebocsátását nem kezdte követelni oly módon, hogy a kilincsbe csimpaszkodva addig rugdosta a bejárati ajtót, míg felesége, a hasonló szituációkhoz hozzáedződött asszony bevitte, s maga helyett egy lavórt meg egy vízzel teli kancsót rendelt mellé.

Nagy természetű Jóska nem érte meg a reggelt.

Aznap:- Pedig milyen dolgos ember volt szegény - mondta a munkatársa.- És milyen vidám tudott lenni az istenadta - emlegette a kocsmáros.- Mondhatom, mindig jószívű volt - erősítgette a szomszédasszony.- Igazán nem számított a törtetők közé - emlékezett rá egykori tanítója.

Másnap:- Egyszer munka közben - mondta a munkatársa - háromszor egymás után a füstszűrös végén gyújtotta meg a cigarettáját. Én már abból megsejtettem, hogy balszerencse leselkedik rá.- Aznap az első csapolásnál kilőtt a dugó a hordóból, márpedig aki ezt követően elsőként nyit be, mint Nagytermészetű Jóska, arról tudom, hogy rosszul végzi.- Legutóbb, mikor besuttyant hozzám - erősítgette a szomszédasszony - elfelejtette, hogy miért jött. Mondtam is akkor mindjárt: no Jóska, neked befellegzett.- Nemrégiben azt álmodtam - emlékezett egykori tanítója, - hogy Nagytermészetű Jóska felmondta a leckéjét, ami az ő esetében baljóslatú jel volt.

Harmadnap:- Meg kell hagyni, durva, kötekedő, összeférhetetlen alak volt - mondta a munkatársa.- Mit neki család - emlegette a kocsmáros -, egy könnyelmű, nemtörődöm figura volt. És persze kész alkimista: minden fizetését képes volt cseppfolyósítani.- Erőszakos volt, követelőző, és az ágyban éppoly önző, mint a háláját illetően - így a szomszédasszony.- Tökkelütött fajankó volt - emlékezett egykori tanítój -, halálával megkönnyebbülhetett a családja és a világ.

40