Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 36. szám

FALUDY GYÖRGY

CXXXVI. szonett

S. Balázsnak és Csillának- "Itt vettünk házat, miután átjöttünk. És itt jártak a lányok iskolába," mondja Balázs előadás után. "Nézzük meg, néhány mérföldre lehet csak." Sugárúton haladunk. Ez a sarok volt? Sem ez, sem az. Rosszul hajtunk. Nem, itt sem. S hol a templom, mely mellett befordultak? Nincs templom és ha volt, most áruház.

Ez nem a régi, meghitt mellék utca. Itt lenne, de a bükifákat kivágták?

Máshol próbálkozunk. Forgalmi lámpák között tévelygünk, hátrálunk, megállunk. Hol a térkép? Nincs ilyen nevű utca. Csak tíz év múlt el és átkeresztelték? Rendőrautó les ránk. Éjfél utánra abbahagyjuk a Kafka-i bolyongást.

A nagy úton siklunk s az elmúlás melankóliája telepszik ránk.

Csilla behúnyja szemét, aztán én is. Elnémult az ifjúság madara.

Egyetlen vagyontárgyunk, az Idő folyton fogy és közben értékét veszti,

minden fogalmat, tárgyat és személyt kipusztít, akármihez is kötődünk, meggyilkolja életünk tanúit, emlékeinket tövestül kitépi, és végül, mint a részeg elefánt, laposra tapos valamennyiünket.

(Long Island, 1985)

33