Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
BERKES TAMÁS A groteszk mint melankólia Paradox szerkezetek Milan Kundera prózájában "Einmal ist keinmal" - hangzik fel a visszatérő szólam a Lét elviselhetetlen könnyűségében. Ami egyszeri, az nem bír valóságos léttel, mert ami egyszer történt meg, az tulajdonképpen egyszer sem - írhatnánk körül a német mondást, mely Kundera talán legsajátabb rögeszméjét: a "könnyű" és a "nehéz" dialektikáját lengi körül. Azt a kérdést, hogy szörnyű-e, ami nehéz, és nagyszerű-e, ami könnyű. A válasz egyik fele szerint minél súlyosabb a teher, életünk annál valóságosabb, igazabb; viszont a teher teljes hiányától a lét elveszti a jelentőségét. Ám a válasz másik fele szerint nincs módunkban dönteni, hiszen súlyra csak azáltal tehetnénk szert, ha életünk minden pillanata végtelenül sokszor megismétlődnék. De mivel csak egyetlen életünk van, s az soha többé nem tér vissza, pehelykönnyűnek érezhetjük magunkat. A nagy kérdés persze az, hogy mennyire vehetjük komolyan ezeket a fejtegetéseket. Hiszen maga a szerző figyelmeztet, hogy regényről van szó: a bölcseleti fejtegetés epikus történetté alakul át. Az elmélkedés, mihelyt bekerül a regénybe, lényege szerint megváltozik. Játékos gondolattá válik, mely csak a regény világán belül értelmezhető. Egy paradoxon körülírása csupán, melyet nem lehet lefordítani a hétköznapi beszéd vagy az értekező próza nyelvére. Persze, épp a paradoxon fogalma az, mely Kundera prózáját élteti. Nem az ember vagy a világ ábrázolásával tűnik ki, hanem a lét - mint paradox helyzet - értelmezésével. "A regény nem írójának vallomása - mondja a szerző -, hanem annak vizsgálata, hogy mi is az emberi élet abban a csapdában, amivé a világ átalakult." Ez a csapda paradoxonok formájában közelíthető meg. Az igazság maga paradox, ezért ha igazat akarunk mondani, paradoxonokban kell kifejeznünk magunkat. Ennek egyik klasszikus példája olvasható a Nevetséges szerelmek című elbeszéléskötetben: "igen, boldogtalan házas vagyok: olyan ideális feleségem van, hogy a legcsekélyebb esélyem sincs a válásra". Ugyanez a szereplő - egy kórházi főorvos - szembekerült már a "könnyű" és a "nehéz" kínzó problematikájával is, hiszen beismeri, éppen a könnyen elérhető lánynál vallott kudarcot, míg a nehezen elérhetőket sorra abszolválta. "Az élet paradoxon. - Olvashatjuk egy másik elbeszélésben. - Tetteink néha ellenkező értelmet nyernek, mint amilyet szántunk nekik. Mihelyt véghezvittük őket, független, önálló életet kezdenek." Ám abban, hogy az ember nem ismer magára a cselekedeteiben, nem csupán a modem idők tapasztalata nyilvánul meg, hanem az is, hogy az "én" keresése ugyancsak paradox. Az egyén csak akkor lenne megragadható a maga teljességében, ha elvesztené pótolhatatlan egyszeriségét - felcserélhetővé válna. De a felcserélhetőség épp annak a tömegkultúrának az ideálja - véli a szer-Előadás a budapesti Cseh és Szlovák Kultúra Házában, 1992. június 2-án. 142
