Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 37. szám

— fejeződik be Vörösmarty A magyar kölib című versének kezdősoraival. Az összefonódás: költészet-nyelv-nemzetiség kidomborításához nyomatékül szolgált a költőtől vett idézet.

Más helyütt a magyar nemzetiség ismérveit felsorolva a "szabadság-imádás", "hon legforróbb szeretete" és hasonló erények után követelményként szabta meg:

s becsüld meg kün a magyar nevet, van szivünkbe vésve.

Összességükben pedig a tulajdonságok, ismertetőjegyek megőrzése, az erények kiművelése az, amely egy nemzet erejét teszi az identitás, önazonosság alapján. Széchenyi ennek alátámasztására is beiktatott egy versidézetet, ezúttal egy egész strófa erejéig. A Kisfaludy Sándortól átvett első négy sor így hangzik:

Látom, látom szép szemekkel Egy Istenszűz leng elém,

És kendővel zöld kendövei Bájmosolygva int felém stb.

Mindesetre itt valahogyan nem illeszkedik Ozmán viadalmi énekének e szakasza szervesen a mondanivalóhoz, hanem legfeljebb díszítő jellege van.

Amint Sőtér István a Napló bevezetőjében említi, Széchenyi fiatalkorában Berzsenyit becsülte leginkább a magyar költők közül. Nem lehet tehát véletlen, hogy rokon volt a felfogásuk, mi több, Berzsenyi minden bizonnyal hatott rá a már említett ész, erő, erkölcs vezérelvkénti megjelölésében. Múlt és jelen összevetésekor "hazánk koszorús Lantosára” hivatkozott, mint papok a Bibliára:

Óh, más magyar kar mennyköve villogott Attila véres harczai közt s a t.,

mert nemzetiségünk talpköve idővel megromlott, de ez elmúlt, "ne akarjuk megint életbe visszaidézni..."

Szükséges inkább -- új nemzetiségünk lelkét mind jobban kifejtenünk.

A Kelet népében ugyanezen alapelvet követte (1. ott).

... minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész,

Róma ledül, s rabigába görbéd.- hangzik újra és újra A Magyarokhoz című ódából vett idézet.

Egyedül az erény "oka nehány nemzet gigási felemelkedésének” - tartotta, s nemes lelkű, fennkölt tiszteletét az asszonyi nemmel szemben erkölcsi tanításként fogalmazta meg a következő összefüggésben:

Szemünkbe fog tűnni, hogy azon alapnál, melly tudományt kirekeszt, asszonytársinkat egyedül állati vágyaink s ösztöneink tárgyává teendi s őket mennyek országábul kizárja,... hogy azon sarkalat, melly intolerantiát s elválási hevet rejt, korántsem olly valódi s erős, mint gondolnék.

138