Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 37. szám

- Hogyan vallott önmagáról a két párt? Milyen színeket tűztek lobogóikra a választási küzdelemben?- Az MDF jobbközép pártként állt szorítóba, olyan gyűjtőpártként, amely a nemzeti liberalizmus, Széchenyi, Kossuth, Eötvös és a harmincas évek nemzeti mozgalmainak szellemi és politikai örökségét vállalja. Az SZDSZ egymásnak némiképp ellentmondó definíciókat adott magáról. Kezdetben tiszta liberális pártként tűnt fel, majd a szociál-liberális jelzőt használta. Amikor a Szociáldemokrata Párt nem vált jelentős tényezővé, és a Kommunista Pártnak sem sikerült a tömegek szemében hitelesen Szocialista Párttá keresztelkednie, az SZDSZ a Szocialista Intemacionáléban próbálta fellelni a maga tágabb európai bázisát. Volt, és van azonban még egy jelentős eltérés. A Magyar Demokrata Fórum nem pártszerű képződmény abban az értelemben, hogy nem teszi kötelezővé tagjai közös álláspontját. Tehát nem érvényesít pártfegyelmet a szó bolsevik értelmében. Az SZDSZ-re ez nem mondható el ugyanígy. Abban szorosabb a pártfegyelem, és politikai taktikájukban is fellelhetők motívumok, melyekhez hasonlót legutóbb Révai József és társai igyekeztek meghonosítani.- Mivel magyarázható, hogy a tömegtájékoztatás nagy részben mégis SZDSZ- kézre került?- Ahhoz, hogy ebben a kérdésben tisztán lássunk, tegyünk fel egy másikat. Kiktől kapták megbízatásaikat a sajtó, a televízió vezető munkatársai? Nyers Rezsőtől és Pozsgay Imrétől, tehát a reformkommunista elittől. 1989 őszén azonban már nem volt titok, hogy ők reménytelen paripák abban a futamban, amit a szabad választás jelent. Az MDF álláspontja az volt, hogy ezek a vezetők számoljanak el a Kádár-korszakban betöltött pozícióikkal, az Aczél György hazugsággépezetében kifejtett tevékenységükkel. Az SZDSZ mindezt nem szorgalmazta ilyen élesen. Ez motiválta, hogy közülük a legtöbben rájuk fogadtak.- Az 1990-es tavaszi választások előtt a verseny, látszatra legalábbis, egyenlő erejű felek között zajlott, sőt, mintha az SZDSZ lett volna az esélyesebb. Mi és hogyan történt valójában?- Ezek az előrejelzések bizonyos körökben örömöt, másokban pedig aggodalmat keltettek. Az ugyanis nem képezte vita tárgyát, hogy negyven évi diktatúrát követően az első szabad parlament és az első felelős kormány az nem csak annyit tesz, hogy a következő négy esztendőben majd ők irányítanak. Tudtuk, hogy a győztes politikai erő hosszú időre meghatározza majd az új magyar demokrácia alaprajzát, alaptermészetét, a politizálás stílusát, tehát rengeteg olyasmit, ami nem rövid lejáratú, hanem akár a jövő évszázadba is elvezető kérdés. Az első forduló szoros volt. Huszonnégy és fél százalék körüli szavazatot szereztünk mi, és huszonegy és fél körül végzett az SZDSZ. A második fordulóban azután a százhetvenhat egyéni képviselői mandátumból negyvennégy százalékot, tehát száztizenhatot az MDF nyert el. A Magyar Demokrata Fórum és a Kereszténydemokrata Néppárt szoros kötődése ellenére, e kettős koalíció alig-alig létező parlamenti többséget biztosított - nem érte cl teljesen az öt120