Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 37. szám

venegy százalékot. Ez pedig, ha tekintetbe vesszük, ami korábban már elhangzott, miszerint az MDF nem érvényesít pártfegyelmet a szó bolsevik értelmében — így természetesen a képviselőivel szemben sem —, örökösen kétségessé tette volna a kormányzati többséget.

Harc indult tehát a Kisgazda Párt megnyeréséért, amely ekkor a mérleg nyelvének szerepét töltötte be. Ők az utolsó pillanaüg halogatták a döntést, hiszen számukra az volt a fontos, hogy mindenképpen kormányzati tényezővé válhassanak. Végül is - különösen Antall József személyének köszönhetően, akinek az édesapja komoly szerepet játszott a Kisgazda Pártban (a második világháború alatt menekültügyi biztosként tevékenykedett) — létrejött a hármas koalíció. Ez már közel ötvenkilenc százalékot mondhatott magáénak. Ugyanakkor kialakult egy megosztott ellenzék - ugyanis a Magyar Szocialista Párt olyan partner volt, akitől mind a magára adó SZDSZ-nek, mind pedig a FIDESZ-nek tartózkodnia kellett. Volt azonban még egy oka annak, hogy az ellenzék különvált. Ennek ismertetésénél visszatérek a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokhoz. Ezen ugyanis a Magyar Demokrata Fórum egy meghatározott kérdésekre szóló megállapodást kötött a Szabad Demokraták Szövetségével.

— Ezt a megállapodást sokan ellenezték, sokan fogadták csodálkozva, vitatták és elemezték, valóban nem árt szót ejteni róla. Mi indokolta a megkötéséti

— 1989 első felében még nem volt bizonyos, hogy a Kommunista Párt vereséget szenved majd a szabad választáson, mint ahogyan nem győzött 1990-ben az ellenzék Romániában és Bulgáriában sem. Arra készültünk tehát, hogy ebben az esetben ellenzékben maradunk, de mindenképpen lesznek parlamenti pozícióink. Ezért a Nemzeti Kerékasztal tárgyalások tétje az volt, hogy ún. alkotmány erejű törvény fogalmát bevezessük, ami gyakorlaülag valamennyi törvényre vonatkoztathatóvá teszi a kétharmados parlamenti többség igényét. A választási győzelmünket követően így alakult az az abszurd helyzet, hogy ötvennyolc százalékkal bírtunk egy olyan parlamentben, amelyikben hatvanhét százalék szükségeltetik a törvények túlnyomó részének elfogadtatásához. Úgy pedig képtelenség megvalósítani a kormányprogramot, ha a kormány az ellenzék foglya, ha az ő hozzájárulását kell megszereznie ahhoz, hogy a maga törvényeit életbe léptethesse.

— A kérdés tehát az volt, hogyan, kitől lehet megszerezni az egyszeri kétharmados többségei, a kétharmados többség eltörlésére.

— Pontosan. Itt lépünk vissza az MDF—SZDSZ-megállapodás létrejöttéhez. Mielőtt erről beszélnék, nézzük, miként működik határainkon kívül a parlamenti többség elve. Az európai alkotmányok egy részében ismeretes, máshol nem ezt alkalmazzák, a német alkotmányban kétharmados többség hozhatja meg az alkotmánymódosítást. Angliában ötven százalék plusz egy szavazattal akár a királyságot is eltörölhetnék, ha ehhez valaha is rendelkezésre állna az az ötven százalék plusz egy voks. Nekünk az egyszeri kétharmados többség megszerzéséhez, a kétharmados többség eltörlésére a három ellenzéki párt kínálhatta a lehetőséget. Ezekből a FIDESZ nem jöhetett szóba - nem volt annyi mandátuma, hogy ha megegyezünk, az elég legyen a hatvanhét szá121