Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
hez - az óvodától az egyetemig — szakmai, módszertani tekintetben számottevően járult hozzá. A szívügyének tartott közművelődésbe színjátszócsoportok, énekkarok, citerazenekarok szervezésével, vezetésével kapcsolódott be. Verseket negyedfél évtizede publikál, részben felnőtteknek, részint gyermekek számára. "A versek - Sz. Kanyó Leona szerint — sorsunk és mindennapjaink mozzanatait súrolják. Akarásainkat tolmácsolják. Szerelmünket ígérgetik. Tájainkat csodálják". Költői témái között megtalálható a "felháborodás a közöny ellen, a túlhajtottság magasfeszültsége, atomhalál, életképek, utcai hangulatok, népdal utánérzések, biztonságot sugárzó szerelem, család, majd vágyakozás újabb feltöltődés után, apai óvó szavak és mindennek foglalataként a táj mint minden szellemi mozgás meghatározója és ösztönzője, az a fundamentum, ahonnan elrugaszkodunk és ahova szívünkkel, értelmünkkel és befejezett életművünkkel is visszairányulunk" (Varga Zoltán). Kötetei: Tavaszvárás (antológia), 1972. Naphívogató (gyermekversek), 1974. A szép Mankica (mesegyűjtemény-társfordító), 1978. Pásztortüzek (versek és gyermekversek), 1979. Élni (versek), 1983. Sorvadó népem (elbeszélések), 1990. Megalapítója s máig is felelős szerkesztője a Muratáj című irodalmi, művelődési, társadalomtudományi és kriükai folyóiratnak Lendván. VARGA SÁNDOR (1925. Göntérháza-) A Mura-vidéki magyar közélet utolsó évtizedeinek kiemelkedő alakja. Kisebbségpolitikusként, lapszerkesztőként, helytörténészként egyaránt tevékenykedett. Mint képviselő nyolc esztendeig alelnöke volt a szlovén parlament nemzetiségi bizottságának. A 60-as évek második felétől két évüzedig főszerkesztőként jegyezte a szlovéniai magyar hetilapot: a Népújságot és a helyi magyar rádióadásokat. Tucatnyi politológiai és honismereti kötet szerzője illetve szerkesztője. "Varga Sándor jelen volt a szlovéniai magyarok életének talán minden vonzatúban, területén, és fontos szerepet - mondhatjuk úgy is: terheket— vállalt. A falusi öntevékeny művelődésben, egyesületeiben, helytörténeti kutatásban; saját irodalmi munkássága termékeny szerzőre vall, hagyományok ismerője, ápolója, kötetei a szlovéniai magyar valóságirodalmat gyarapítottákgyarapítják" (Demeter Mária). VLAJ LAJOS (1904. Lendva - 1966. Lendva) Cipészmesterséget tanult. A világháború előtt és alatt részt vett az ellenállási mozgalomban, ezért 1941-től több ízben elítélték. A háború utáni első két évtized Mura-vidéki magyar művelődési és közéletének meghatározó személyisége volt. Első verseit Bodóhegyi Lajos szerzői néven a 40-es évek elején a bácskai Kalangya közölte. "Van költő, akit elnémít a szenvedés, és van szenvedő, akit a szenvedés tesz költővé — legfelsőbb pontján fájdalmának -, mint Vlaj Lajost. Őt is a fájdalom termékenyítette meg, az osztálynak a fájdalma, amelyhez tartozott, s ami neki, magának is negyven esztendőn át volt hűséges kísérőtársa és ihletője (...) Mégsem jeremiádák ezek a versek, kemény belső tartásuk nem tűri a puha sírást, a magavesztő érzelgést" (Szeli István). Művei: Versek, 1961. Szelíd intés, 1967. Első kötetének megjelenésétől datálják az újabbkori szlovéniai magyar irodalom kezdetét. Székely András Bertalan 117
