Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 37. szám

SZ. KANYÓ LEONA (?, Magyarkanizsa—198?, Nova Gorica)

Zentai érettségije után magyarszakos egyetemi tanulmányait Újvidéken végezte, művészettörténetet Budapesten tanult. Zomborban és Szabadkán pedagógusként és újságíróként összeütközésbe került Tito diktatúrájával, ezért hosszabb ideig Münchenbe távozott. A 70-es években a szlovén-olasz határvárosba, Nova Goricába költözött családjával, ahol nyelvileg teljesen idegen környezetben alkotott. Lírai, prózai, képzőművészeti és más műfajú írásai Jugoszláviában, Magyarországon, Nyugat-Európában és Észak- Amerikában jelentek meg. Tucatnyi verseskötete mellett meseregényt (Egy nyár a bükkösön) is közzétett, regényét CKérek egy cigarettát) Londonban angolra fordították. írásművészetét egy antológiában így jellemzik: "Forma- és fogalombontó? Inkább formakereső és fogalom-összegező, míg megőrzi mindazokat az emberi és közösségi őselemeket, amelyeken nem fognak az ideológiák: évszázadok óta az anyanyelv páncéljában élnek."

Saját megfogalmazásában az alkotás értelme, hogy "eljussunk az Emberig: rést feszíteni mindennapos, túlórarendezett és túlfeszített életének a megfegyelmezett falán, hogy megérezze a Szépségeket". Sz. Kanyó Leona számos műve ma is kéziratban hever.

SZÚNYOGH SÁNDOR (1942. Alsőlakos -)

Muraszombatban a tanítóképzőre, Szombathelyen a tanárképző főiskolára járt, Domonkosfán és Lendván tanított. Évtizedek óta a Népújság és a Mura-vidéki magyar rádióadások szerkesztőségében dolgozik, emellett közel negyedszázada fő- és felelős szerkesztője a Naptárnak, a

szlovéniai magyarok évkönyvének. Mind a publicisztikában, mind a közéletben a magyar művelődés területén dolgozik. Műfordításai 1965, versei 1972 óta jelennek meg Bácskában, Magyarországon és Szlovéniában. Lírája megfelel "a modem kor kihívásainak, az olcsóra kényszeredett életnek, az álhősi, farmernadrágos, rohanó tempójú, néha a líra halálával fenyegető, de a Göncöl és a fűszálak közti ívre mégiscsak lehetőséget adó XX. század ellentmondásainak is". Egyidejűleg benne él "az anyaföld, a szülőfalu, a régóta ismert táj, a szőlőhegyi pincesor, a vissza-visszatérő gólya, a lendvai művelődéstörténet éltető vonzáskörében" (Molnár Zoltán). Művei: Ela Peroci: A kockaházikó (műfordítás), 1965. Tavaszvárás (antológia Szórni Pállal és Varga Józseffel), 1972. Halicánumi üzenet 1975. Pavle Roznik: A szép Mankica (műfordítás), 1978. Naj-Leg (versek, műfordítások), 1980. Hóvágy, 1985. Virágköszöntő, 1987. Szlovénmagyar társadalmi-politikai műszó tár. 1990. Halicánumi rapszódia, 1991.

VARGA JÓZSEF (1930. Verőce -) Kétéves kora óta Göntérházán nevelkedett, ezért Hetés vidékét tekinti szülőföldjének. A tanítóképzőt Muraszombatban végezte. Általános iskolai magyar nyelv- és irodalomtanári oklevelét az újvidéki magyar tanszéken, középiskolai tanári megfelelőjét Budapesten szerezte. Csentei, lendvai, dobronaki, radamosi pedagógusévek után nyolc évig Göntérházán volt iskolaigazgató, négy esztendeig pedig a lendvai középiskolában magyartanár. 1980 óla a maribori egyetem magyar intézetének vezetője. Bölcsésztudományi doktorrá 1986-ban, az ELTE BTK-n avatták. A Mura-vidéki iskolaügy minden szintjének fcjlődésé-116