Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
Én itt én ez Statisztaként léteztem ezidáig egy-egy darabban el(ö) adtak de most szakítani akarok magammal változtatni szerepemen egy kupica pálinkáért nevettettem bohózataimmal én viszont sokat fizettem belevágtam minden kínálkozó lehetőségbe hogy megmutassam hogy én én vagyok ám a... csodálom még életben vagyok általában sokan halnak meg ne mondjam mindenki aki eléri e stádiumot és én még szilárdan állok e gyökereket tépő szellő előtt is mint a múmia kitömnek régi újságpapírral madárijesztőnek megfelelek a házak között gondolták még a hajamat is fölborzolták meggyőzőbb legyek az ugyanilyeneknek mert nekem »a nép nevében« ilyenekkel szabad közösülnöm határozták el a gladiátorok asztalhoz ültetnek néha beszélgetnek velem megetetnek megitatnak nem teheti mindenki hogy írjon mindemellett nacionalista váddal lecsukhatják az embert és én csak ember vagyok hibákkal ez sem akármi az emberecskék között nagynak érzem magam mondhatnám homo sapiensnek vagy csak homo vagy csak sapiens ijesztgetnek néhányunkat a zsidókkal és a szappannal amit főznek belőlünk ha hazudunk úgyszintén neadjisten őszintén nyilatkoznánk ezért ezért szeretnék változtatni szerepemen ne vádolhassanak megfigyeléseimért cézárt cserélni és egy más egy jobb arénában hagyni a fogat vagy a réginek bohóca maradni mert fó célunk kenyeret és játékot kényszeríteni ki egymástól 99
