Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
Egy szóra valót sem szoríthatok ki torkomon akadt minden zaj * Tátong az éj a táj s fél a tél kerek gömb tán hó II. Elgondolkozunk mindezen bortiszta mámorral ritkítjuk fel összezsugorodott agy-mindenünket III. Kiisszuk kancsónkat vissza kihalt fajunkba szívós gyökereinkbe vesszünk 98 Virágok Nárcisz hadvirágporuk méreg szétrágja kíváncsiságunk hirtelen megindulnak a szelek őrölnek mindent eget virágot lelket szerelmet lehull a nap sokat ígérő időbe esik a látóhatáron szétrebben hulló szirmok trancs kíváncsiság szétszaggatott szelek tépett szívmoccanások — o -a virágok szelídek valójában nyílnak ha nem bántják őket * tán tej teljesen az anyamell gyermektelen terméketlen a föld e föld fekete éjtől égésből meg nem becsülettől Hangulat i. Fagyos hangulat dongja körül lázbaforrt kissé összeugrott szívós agyunkat
