Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)

1992 / 37. szám

BENCE LAJOS

Ars Poetica

kiki a költők tehetetlenek napjainkban

(Domonkos)- És te, költő?

ezerszer elátkozott, mit szólsz?

Hallgatsz...

Mit is tehetnél?

Ökölnagyságú szíved meddig nem robban még?

Gyújtózsinórját már ezer éve meggyújtották, magadba szenvedted már egész Európát.

Pápai optimizmusod ennyire naiv?

számüzötten a látóhatárra,

hogy ujjal mutogassanak:

nem döglik meg,

de vérét adja, ha szeretik:

verset ír, énekel

orgonalevéllel citeráz,

jelszót dadog, alázatról gügyög

egyszóval:

kiszabott,

szigorú,

fegyelmezett

lesz: apátok gyermeketek, nevelő tanártok, szeretőtök.

azóta jóra fordult minden: kiúttalanságunkban felmásztunk a keresztre, felfeszültünk, és vártuk a téidőt, a lombtalanítást, hogy látva lássunk, hogy látva lássatok.

92