Szivárvány, 1992 (13. évfolyam, 36-37. szám)
1992 / 37. szám
Tenger /. aki látott már aludni asszonyt puha mellekkel az tudja csak milyen a tenger ha háborgatni nem kényszeríti a Jugo szerelmünk te gyenge vízililiom szitakötők miért merészkednek kelyhedre nektárt szedegetni II. szerelmem nagy hajó! álmaink katedrálisa miért olyan omlandó miért nincs türelmünk pórázon tartanunk kételyünket ó, tenger, csak egymásba süllyedve mutatod anyaságod nekünk két ellentétes erőt együvé formálni más ki tudna? III. gondoltál már arra drága milyenek voltunk doboló halántékunk és vérünk lüktetése lemeztelenedve a gondolatoktól csak egyre koncentrálva csak ránk és reggelre mindig ugyanaz történt: ijedt virágaink kinyíltak nagy fehér vázádban
/
